27. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Köszönöm a türelmeteket. A következő rész 200 megtekintés és 3 komi után jön!

 
Jó olvasást!
Kate xx 

Az első dal

A szobámban feküdtem, a földön. Az ölemben volt a gitárom és gondolkoztam. Dalt írok, de hogyan kezdjem el? Miről szóljon?. Felültem, és lefogtam egy akkordot, majd pengetni kezdtem. És énekelni:
„Emlékszem, amikor először szakítottunk,
  Azt mondtam ’ Ennyi volt elegem van’… „
Abbahagytam és gondolkoztam tovább, majd mintha derült égből villámcsapás ért volna, csak úgy jött belőlem énekeltem, összefüggően. Mikor végeztem rettentően büszke voltam magamra. Végig olvastam a szöveget újra, és újra és elénekeltem magamban újra és újra. Megbizonyosodtam a felől, hogy ez igenis jó.
Elővettem a laptopom és megnéztem azokat a híreket, amelyeket két órával ezelőtt faképnél hagytam. Elolvastam az elsőt „ Kate Mrow kikelt magából a rajtatájékoztatón”, majd a következőt „ Kate Mrow kilép a One Direction nevű bandából” , és a többit is „ Kate Mrow barna hajjal hódít”, „Kate Mrow és Harry Styles szakítottak”, és a legutolsónál kezdtem dühbe gurulni „ Kate Mrow megcsalta Harry Styles-t VIDEÓ! „ . Most ez komolyan, kellett nekem ez az egész cirkusz? Miért nem tudtam otthon maradni a picsámon, és élni tovább az unalmas kis életemet. Most már mindegy, de ha elkezdtem, akkor befejezem, jön a B-terv.
„ Egyszer, néhány hibával ezelőtt,
  A látókörödben voltam, teljesen egyedül, amikor rám találtál. „
Pár dühös, és magabiztos gondolat után készen volt az a bizonyos második DAL. Ami jobban tetszett, mint az első, de mind a kettőt imádom.
- Szia Amber! –köszöntem a telefonba a menedzseremnek.
- Szia szívem, hogy vagy?
- Írtam egy dalt! Vagyis kettőt..
- Szuper, akkor holnap meghallgatlak.
- Oké.
- Nem is! Bízom, benned szerzek egy stúdiót.
- Mi? –megdöbbentem.
- Holnap 10 –kor találkozunk a Sugar Road és a Sunshine Street sarkán oké?
- Öhm rendben. –dadogtam össze-vissza
- Jaj, van egy jó hírem, de ezt csak holnap mondom el. Jimmy azonnal szállj le a konyha pultról! –üvöltötte el magát Am. – Oh, bocs szívem csak a fiam.
- Rendben hagylak! Majd akkor holnap! Hello. –és már le is rakta a telefont.
Lementem a srácokhoz, akik mi mást csináltak volna, mint tévét néztek. Igazán izgis. Bementem a konyhába és megálltam a gyümölcsöstál előtt. Felvettem egy almát, de eközben észrevettem a sarokban lévő nutellás üveget. Mérlegeltem kicsit a dolgokat végül a nutella mellett döntöttem, de csak azért, hogy valami egészségeset is egyek vittem mellé két szem mandarint. A nappaliban pedig lehuppantam Niall mellé a kanapéra és lecsavartam a nutellás kupakot, átadtam neki az egyik mandarint, majd elkezdtünk nutellás-mandarint enni J.
- Olyan gusztustalanok vagytok! –Louis.
- Nem is! – ellenkezett tele szájjal Niall.
- Kate még mindig olyan fura vagy. –méregetett Zayn.
- Miért? –kaptam be egy mandarin gerezdet, amin extra mennyiségű nutella volt.
- Hát a hajad, meg a tetkó..
- Ja tényleg mutasd már meg még nem is láttuk! – a kezemre néztem, ami még mindig be volt kötve. Tulajdonképpen nem is emlékszem, hogy milyen tetkót csináltattam. Upsz.
- Oké. –elkezdtem leszedni a kötést. és felvillant 1 tetkó, aztán a többit is leszedtem és felvillant még egy (?!). –Kettőt csináltattam?
- Ezek szerint.
- Hé, Daninek is ilyen van! –mutatott Liam a végtelen jeles képre a kezemen. Egyen tetkó, villant be.
- Tényleg, egyen tetkó Daninek, Eleanornak, Emilynek és nekem is van.
- Cukik, olyan Kate-es! –Zayn –Amúgy legalább egy őrült nagyra számítottam, hogyha részegek voltatok, akkor bármi megtörténhet!
- Hülye vagy! –löktem meg úgy, hogy eldőlt a kanapén.   
- Amúgy mi volt az a hang az előbb? –Harry.
- Milyen hang? –néztem körbe kérdőn. –Ja, hogy az a hang. Dalt írtam. –vonogattam a vállamat.
- Üvöltve? –Niall, aki már kézzel „ette” a nutellámat.
- Mérges voltam, na! Meg egy kicsit beleéltem magam.
- Mikor hallhatjuk?
- Amikor mindenki más! –vágtam rá rögtön. Nem akarom, hogy előbb hallják, mint mások. Attól még, hogy velük élek ennyire azért nem protekciósok.
- Nee már! Hallani akarjuk. MOST! –Louis.
- Nem. De most megyek fürdeni, mert reggel korán kelek. Jó éjszakát.
- Neked is!

*másnap*
- Istenem ezt nem hiszem el! Mindig el kell, hogy késsek mindenhonnan?! –mérgelődtem, hiszen fél tíz van, nem találom a cipőmet, amibe akarok menni, és még reggelizni sem reggeliztem.  –Megvan! –kiáltottam el magamat, amikor megtaláltam a hőn áhított darabot, amit, amikor felvettem rájöttem, hogy egyáltalán nem passzol az összeállításomhoz. Még jó hogy negyed órán át azt kerestem.

- Na, már itt sem vagyok! –léptem be a konyhába, ahol a fiúk mindannyian alsónadrágban reggeliztek. Nem is nagyon zavartatták magukat.
- Reggelt! Hova- hova? –Louis.
- A stúdióba! – vettem el egy pirítóst Liam tányérjáról és beleharaptam. –Liam mész ma valahová?
- Nem hiszem. –nézett rám furán.
- Akkor elviszem a kocsidat! Szeretlek! Sziasztok!
- Én is téged. - dörmögte Liam.

Tíz óra nyolc percre értem a stúdióhoz, mivel még be kellett ugranom kávéért.
- Na, megjöttem! –köszöntem Ambernek és a stúdiós hapsinak.
- Kate bemutatlak Alex Wallis-nak, a producerednek. Ő az egyik legjobb a szakmában.
- Jó napot! –fogtam kezet Alexszel.
- Jaj, ne! Ugye tegeződhetünk?
- Persze, akkor hello. –mosolyogtam.
- Ő egy különleges ember, hiszen a Hollywood Records-tól jött. Pont azután miután felhívtál lemezszerződés ajánlottak, ha nem gond mondtam egy talánt.
- Imádlak! –ugrottam Amber nyakába. –Te vagy a legjobb!
- Tudom!
- Na akkor elfogadod az ajánlatunk? –vágott közbe mosolyogva Alex.
- Persze! Ez minden álmom. –és megöleltem Alex-et is.

-WOW! Kate ez a szám egyszerűen fantasztikus! Igazad volt Amber, nagy tehetség ez a lány. –tapsolt Alex amikor kijöttem a fülkéből.
- Köszönöm!
- Azt hiszem elkezdhetjük a munkálatokat az albumod körül.
- Nagyon furcsa ezt hallani, de nagyon jól hangzik. –mosolyogtam.
- Sok dolgunk lesz, de megcsináljuk! Holnap ugyanebben az időpontban találkoznunk kéne ugyanitt. Megoldható? Meg kéne beszélnünk a továbbiakat.
- Persze! – intett Amber. – Viszlát! Hello!

*egy kávézóban*
- Mi az a dolog, amit csak személyesen mondhatsz el nekem? –néztem sejtelmesen Am-ra.
- Szívem, az életed fenekestől felfordul! De jó értelemben. Vagyis csak akkor, ha elfogadod ezt az ajánlatot is!
- Na, gyerünk, mondd már! –kezdtem türelmetlen lenni, és belekortyoltam a kávémba.
- Szeretsz színészkedni?
- Mi van?
- Na szeretsz vagy nem?
- Öhm, igen a CSI is nagyon bejött.
- Úgy néz ki, hogy másnak is! –mosolygott.
- Nem nagyon értem.. –néztem rá furán.
- Kathrine Anne Mrow …
- Oh anyám ne húzd már! –kiáltottam rá, mire mindenki rám nézett. –Figyeljenek a sajátdolgukra!
- Katy szerepet kaptál a…

 

26. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Kérlek szavazattok, chateljetek, jelentkezzetek rendszeres olvasónak és komizzatok! 3 komi és 200 megtekintés után jön a következő rész!

Jó olvasást!
Kate xx

Sajtótájékoztató

*másnap*

-Unatkozom!  - fetrengett a kanapén Niall.
- Csináljunk valamit!
- Mit?
- Nem tudom!
Egyszer csak üvölteni kezdett a telefonomból Olly Murs: Troublemaker című száma. Amber volt a menedzserem.
- Szia Amber! –szóltam bele a telefonomba, a fiúk lehalkították a TV-t és hallgatózni kezdtek. Nem nagyon értették, hogy ki az az Amber, hiszen még sohasem találkoztak vele.
- Hello Kate! Nemrég hívott Tom és elmondta, hogy kilépsz a bandából.
- Igen.
- Miért? –felálltam és kimentem a konyhába, hogy a srácok ne hallják.
- Én nem akarok!
- Hát akkor meg?
- Na, hát ez az! Tom akarja, hogy kilépjek, mert szakítottam Harry-vel, és innentől kezdve semmi keresnivalóm nincs közöttük! Én nem akarok kilépni, de ha már ő’ felsége eldöntötte, akkor nem csinálhatok mást!
- Értem. Azt akarja, hogy írd alá a papírokat, még ma, és szeretne tartani egy sajtótájékoztatót.
- Szuper! És mikor?
- Egykor, úgyhogy van 3 órád elkészülni.
- Rendben. És mibe menjek? –estem kétségbe, hiszen még nem voltam sajtótájékoztatón, fogalmam sincs miben kell itt megjelenni.
- Valami egyszerű, szolid ruhában nem kell kiöltöznöd, elvégre te nem vagy Lady Gaga vagy Rihanna! Na de most még egy csomó dolgot el kell intéznem, úgyhogy szia!
- Várj! Jössz majd értem?
- Persze! –és le is tette a telefont.

 

- Ki volt az? –Loui.
- A menedzserem. –huppantam le a kanapéra a fiúk közé.
- Van menedzsered? –kapta el a fejét Liam a laptopja képernyőjéről.
- Van, mostanában már mindenkinek van. – vettem el az asztalról én is a laptopom.
- Hogy hívják?
- Amber Morgan.
- Hány éves? –mosolygott a képembe Niall.
- Harmincnyolc.
- Áh Harry ez a te asztalod! –legyintett a fiú, és hátradőlt a gépével a kezében, mi pedig elnevettük magunkat.
- Ha-ha nagyon vicces! – szólalt fel a sértett
- Mit akart?
- Tom összehívott 1-re egy sajtótájékoztatót, és hogy készüljek rá.
- Minek? –Zayn.
- Hát ma írom alá hivatalosan is a papírokat.
- Milyen papírokat?
- Hát azokat, amelyek igazolják, hogy kilépek a bandából. És utána egy sajtótájékoztatót akar tartani.  
- Szóval már akkor nem tartozol a bandához. –Louis kérdezte meglepetten.
- Nem. 

* két órával később*

Fél óra múlva jön értem Amber, és én még a hajamat szárítom és fel sem öltöztem. Gondolkoztam, sok minden járt a fejemben, az hogy mit fogok kezdeni az életemmel, ha már nem leszek benne a 1D-ben. Minden olyan lesz, mint volt. Táncolni fogok, és talán írok egy dalt. Ez az! Csinálok egy szóló albumot. De ahhoz még kell írnom dalokat. De miről? Szakításról… 

-Kate! Megjött érted a kocsi! –üvöltött Zayn a lépcső aljáról. Én meg futottam és filmbe illő módon lecsúsztam a lépcső korlátján.
- Nemsokára jövök! – rohantam ki a kocsihoz, és beültem Amber mellé a hátsó ülésre.
- Szia Katy! –mosolygott. Nagyon szeretem Am-et, nekem most ő a „pótanyukám” mindig segít mindenben.

- Hello! Am ki akarok adatni egy albumot! – támadtam le rögtön az ötletemmel.
- Rendben! Vannak kapcsolataim, tudok neked szerezni pár zeneszerzőt, akik segítenek írni egy dalt.
- Nem köszönöm! Én magamnak akarok dalt írni.
- Rendben, akkor írj és mutasd meg és ha jó akkor felvesszük egy stúdióba!
- Imádlak! –öleltem meg.
- Megérkeztünk, gyere! 

- Még itt írd alá, és itt és itt te Amanda! – adogatta a lapokat hanyagul, szemrehányóan Tom.
- Amber vagyok!
- Bocs… És még itt, és itt nyomtatottan.
- Ki fog fogyni a toll! –mondtam mérgesen.
- Ne félj kislány van másik! –gúnyolódott Tom. – És most menjünk át a sajtó terembe és kezdhetjük a tájékozatót. –intett az ajtó felé. 

- Azért hívtam ma össze ezt a sajtótájékoztatót, hogy értesítsem önöket a fejleményekről. –Tom.
- Mégis miféle fejleményekről? –kérdezte az egyik riporter.
- Kate Mrow, mától fogva nem tartozik a One Direction nevű bandába! –hirtelen az összes riporter elkiáltotta magát (OH). – Ezt a döntést közös megegyezés alapján hoztuk meg..
- Milyen közös megegyezés? –keltem volna ki magamból, de Am visszarántott a székbe.
- Szóval Kate, te nem egyeztél bele ebbe?
- Dehogynem! –Tom kezdett mentegetőzni.
- NEM! Eszembe sem volt ebbe belemenni! Az egész Tom ötlete volt. Úgy gondolja, hogy most már semmi keresnivalóm nincs a bandában.
- Tényleg igaz ez Tom?
- Nem nyilatkozok erről! 

* otthon*

- Wow! Szóval akkor Tom kibukott? – kérdezték a fiúk miután elmeséltem nekik az egész sajtótájékoztatós ügyet.
- Eléggé.
- Azt hiszem keresnünk, kell egy új menedzsert! – Liam.
- Szerintem is! –Zayn.
Felnyitottam a laptopom és felmentem az internetre és megláttam az új híreket:

„ Kate Mrow kikelt magából a sajtótájékoztatón”
„ Kate Mrow kilép a One Direction-ből”
„ Kate Mrow immáron barna hajjal hódít!”
„ Kate Mrow megcsalta Harry Styles-t! VIDEÓ!” (!)
„ Kate Mrow és Harry Styles szakítottak”
„ Kate Mrow MEGSÉRÜLT!” (?!)         

-Az szép! – hitetlenkedtem és lecsaptam a laptopom tetejét.

25. fejezet

Sziasztok!
Érzem, hogy ez a rész eléggé vérszegény lett. Sajnálom, de azért komizzatok és szavazzatok! ÚJ: A jobb oldalon látjátok a chatet, ide írhattok. Linkcsere van! Beírod a chat-be a blogod url címét és kiteszem az oldalra, és te is kiteszed a blogodba a címem. :)

Jó olvasást!
Kate xx

CSI 

 

- SOHA TÖBBÉ NEM ISZOM EGY NAPIG! –ordítottam, mire nevetni kezdtek. Kijöttem a fürdőből és most már tényleg jobban éreztem magamat, mint eddig.

- Hát te nagyon hülye vagy! –röhögött Niall.
- Van itthon csoki? –kérdőn pillantottam a fiúkra.
- Öhm, nem tudjuk. Nézd meg!
A konyha felé vettem az irányt és elkezdtem átnézni a polcokat csoki után kutatva.
- Megvan! – jöttem ki a szekrényből egy nagy halom csokival a kezemben.
- Azt mind meg fogod enni? – kerekedett el Niall szeme. – De akkor nekem nem marad! –torzult el a feje.
- Így jártál! – felfutottam az emeletre a csokikat az ágyra dobtam és a szekrényem aljából kiszedtem egy fincsi, édes pezsgőt. Bekapcsolta a tévémen valami mexikói szappanoperát és elkezdtem zabálni a csokikat és üvegből inni a pezsgőt.

Kb. fél óra múlva kopogást hallottam.
- Gyere! – Harry volt az. – Te inkább most ne…
- Ne már beszéljük meg! – ült le az ágyamra.
-  Jó beszélgessünk!
- Miért akarod tönkre tenni magadat? –bámult rám szomorúan.
- Nem teszem tönkre magamat!
- De hogy nem! Mennyit ittál tegnap?
- Az téged NE érdekeljen világos? És most légy szíves menj, ki majd este megbeszéljük, most szarul érzem magamat.
- Rendben, de este nem kereshetsz kifogásokat! Ezt meg fogjuk beszélni.

Elaludtam. Kb. 1 óra múlva ébredtem fel a telefonom csörgésére.
- Katyy! Hol a szentségbe vagy már? Már 10 perce el kellett volna kezdeni a fotózást! –sipákolt Eric a telefonba.
- Basszus elfelejtettem. Sietek Eric! – és már pattantam is ki az ágyból felkaptam egy melegítőt és futottam le a lépcsőn, és már tárcsáztam is a taxit. –Elmentem! Majd jövök!
- Hova mész?
- Fotózásra, de már el is késtem, úgyhogy sziasztok! – a gyors búcsúzkodás után bepattantam a taxiba, ami szerencsére nagyon gyorsan ideért.

A fotózást a Victoria’s Secret intézte, még pár hete felkértek arra, hogy készíthessenek pár képet rólam pár ruhájukban.

- Csodás voltál drágám! Leszámítva azt a félórás késést. Amúgy megjegyzem, elképesztően dögös az új frizud! – vigyorgott Eric és a fodrász.

- Köszönöm! De most már mennem kell, mert ma lesz az a CSI: A helyszínelők rész, amibe benne vagyok én is!
- Óh, persze drágám nézni fogom, ki nem hagynám!

* otthon*

Éppen belépetem az ajtón, amikor egy párna száguldott el a fejem fölött, sikítozást hallottam és röhögést. A srácok éppen Alan Carr műsorát nézték, aki éppen Rita Orát faggatta a szerelmi életéről.

- Srácok kapcsoljatok a CBS -re! Nemsokára lesz a CSI! –toltam arrébb Zaynt és leültem a kanapéra, majd a könyökömet a karfára tetten és rádöntöttem a kezemre a fejemet.
- Hozok popcornt! –pattant fel Niall és már futott is a konyha fele ahonnan egy perccel később már áradt a fincsi, meleg pattogatott kukorica illat. – Megjöttem! –ugrott vissza és a fele tál kukoricát az ölünkbe borította.
- Kösz Niall!
- Bocsi –pirult el teljesen az ír. Ekkor bemondták, hogy 5 perc múlva kezdődik a film.

-Ne kérlek, ne! Segítek neked, minden rendben lesz! –ment közelebb Horatio Caine a lányhoz, aki tetőről akart leugrani, így vetni véget az életének. Egy szörnyű gyilkosság miatt vádolják, amit még csak el sem követett. Nem akar börtönbe kerülni, de hát ki akarna? Horatio felajánlotta, hogy segít neki, de a lány nem bízik benne, már senkiben sem tud bízni. – Sophie, bízz bennem!

- Nem! Egyszerűen nem megy! Annyi minden történt velem, az elmúlt pár napban, hogy egyszerűen képtelen vagyok valakiben is megbízni! –sírt a lány és letekintett Miami egyik legmagasabb épületéről, látta a dugót, hallotta, ahogyan az autósok idegtépően dudálnak egymásra.
- Nem kell, hogy így legyen Sophie! – majd eldördült egy fegyver, valahonnan a távolból, a férfi a lány felé futott és a keze közé fogta a fejét. – Tarts ki! – mondogatta, a lánynak remegett a szája, a vér bugyogott mellkasából, nem bírta tovább. Lecsukta a szemeit és már egy jobb helyen volt, ott ahol senki sem zargatja, ahol együtt élhet a testvéreivel, a szüleivel, a szeretteivel..

-Áááá! Ezt szörnyű volt látni! Nekem most meg kell, hogy öleljelek Kate! – visítozott Louis és odahajolt hozzám és majd’ kiszorította belőlem a szuszt.

- Ez igazán megható volt!
- Ez szíven ütött!
- Azért furcsa végig nézni, még így harmadszorra is, hogy meghalok. – fulladoztam még mindig, hiszen Loui nem volt képes elengedni. –Louis, megfulladok!
- Bocsesz! –engedett el végre. Majd csörgött a telefonom.
- Haló? ... Ki? ....Aha…Persze…Most nem érek rá!..... Hogyne, persze visszahívlak! ... Mi? ... Ja, igen én is téged (?)
- Ki volt az?
- Emil.
- Az ki?
- Nem tudom! –mindannyian furán egymásra néztünk. –De szeret.. Na, jó ez még furábban hangzik. – és mindannyian elkezdtünk nevetni.