Az a bizonyos szombat
- Katy kész vagy?- üvöltött fel anyu a lépcső aljáról a
szobámba.
- Igen anyuuu, egy perc! – na, jó valójában egy cseppet sem voltam kész, egy szál melltartóban hasaltam a bőröndjeimen és próbáltam behúzni. Hogy miért is? Mert ma utazom Angliába a kedvenc unokabátyámhoz Liam-hez, és egy darabig ott is leszek. mivel elvégeztem a közép sulit így elmehetek hozzá. Na, jó valójában a táncos karrierem miatt megyek oda de, Liam és Louis azt mondta lakhatok náluk, elvégre elkél egy „nő” a háznál. Gyorsan felkaptam magamra a kedvenc farmer csőnadrágom és egy, a hétvégén szerzett, angol zászlós pólóm egy farmermellénnyel. Hátha így bevágódom az angoloknál J.
- Gyere, már lekésitek a gépet! – ja, azt még nem említettem, hogy az egyik „barátnőmmel” megyek Angliába. Hál’ Istennek csak a repülőn leszünk, együtt mert ő máshol fog lakni (én Londonban, ő Birminghamben).
- Szia, anyu, nagyon fogsz hiányozni! – jó szorosan megölelgettem őt meg megpuszilgattam.
- Beszéltem Liammel és a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon rád vagy nagy baj lesz! – mosolygott kedvesen, és a szemében összegyűltek a könnyek, ahogyan nekem is.
- Nyugi, biztosan vigyázni fognak rám. Amúgy meg elvégeztem az önvédelmi tanfolyamot tehát..
- Na, jó menj, és hívj ha leszálltál. Csak ügyesen kicsim. – adott még egy utolsó puszit és siettem is, mert már késésben voltunk és fel még kellet vennünk Amandát is.
Mielőtt bementünk volna a reptérre apu mosolyogva így szólt: - Nem is tudom, hogy hagyhatom 5 fiúra a lányom. Majd elváltunk egymástól.
- Igen anyuuu, egy perc! – na, jó valójában egy cseppet sem voltam kész, egy szál melltartóban hasaltam a bőröndjeimen és próbáltam behúzni. Hogy miért is? Mert ma utazom Angliába a kedvenc unokabátyámhoz Liam-hez, és egy darabig ott is leszek. mivel elvégeztem a közép sulit így elmehetek hozzá. Na, jó valójában a táncos karrierem miatt megyek oda de, Liam és Louis azt mondta lakhatok náluk, elvégre elkél egy „nő” a háznál. Gyorsan felkaptam magamra a kedvenc farmer csőnadrágom és egy, a hétvégén szerzett, angol zászlós pólóm egy farmermellénnyel. Hátha így bevágódom az angoloknál J.
- Gyere, már lekésitek a gépet! – ja, azt még nem említettem, hogy az egyik „barátnőmmel” megyek Angliába. Hál’ Istennek csak a repülőn leszünk, együtt mert ő máshol fog lakni (én Londonban, ő Birminghamben).
- Szia, anyu, nagyon fogsz hiányozni! – jó szorosan megölelgettem őt meg megpuszilgattam.
- Beszéltem Liammel és a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon rád vagy nagy baj lesz! – mosolygott kedvesen, és a szemében összegyűltek a könnyek, ahogyan nekem is.
- Nyugi, biztosan vigyázni fognak rám. Amúgy meg elvégeztem az önvédelmi tanfolyamot tehát..
- Na, jó menj, és hívj ha leszálltál. Csak ügyesen kicsim. – adott még egy utolsó puszit és siettem is, mert már késésben voltunk és fel még kellet vennünk Amandát is.
Mielőtt bementünk volna a reptérre apu mosolyogva így szólt: - Nem is tudom, hogy hagyhatom 5 fiúra a lányom. Majd elváltunk egymástól.
A becsekkolás után Amandával felszálltunk a repülőre. A gáz az
volt, hogy én már rengetegszer ültem repülőgépen és aludni akartam, de Nanda (ez
a beceneve kicsit fura) még sohasem ezért Londonig nyugtatgathattam és
tarthattam neki a hányó zacskót. Szuper utazás volt. De ez még semmi. Mikor
leszálltunk írtam Liamnek, hogy megérkeztem mindjárt kint vagyok. Aha, csak
gondoltam. Előbb még veszekedtem egy sort a biztonsági őrrel, amiért a hülye
csipogós kiléptető kapun nem engedett ki. A tálcán volt már a telefonom, táskám
a fülbevalóim, a gyűrűim és még mindig jelzett.
- Vegye, le az övét a miatt jelez be! – mondta az őr, én meg furán néztem rá majd megvontam a vállam. Kierőszakoltam a nadrágomból az övem majd a tálcára raktam. Éss … még mindig csipogott.
- Vegye le a mellényét, nagyok rajta a gombok! – ne ezen kicsit felhúztam magam és kiabálni kezdtem vele, hogy itt levetkőztet. De a vége az lett, hogy lecibáltam magamról a mellényt is. És láss csodát nem jelzett! Ó, na, végre! Egy újabb félóra felöltözési idő és 10 perc várakozás után a csomagokra Nandával kiindultunk és mikor kiértünk az ajtón megláttam kik jöttek értem. Az egész 1D ott volt mindannyian engem vártak, minden fiún sapka volt és napszemüveg és felénk néztek. Irtó menők voltak.
- Na szíja megjött értem Nancy néni- szólt hozzám Nanda és nagyon szomorú volt, hogy nem találkozunk. Bevallom én nem, de az mindegy, csak menni akartam Liamhez.
- Szia, nekem is nagyon fogsz hiányozni!- mondtam tetettet szomorúsággal és gyors ölelés és puszi után elment. Én meg megindultam Liam felé. Na, jó először diszkréten sétáltam majd gyorsan mentem, majd futottam és beleugrottam a nyakába.
- Úgy hiányoztál! – mondtam neki miközben az ölelésemtől majd’ meg fojtottam.
- Te is hiányoztál nekem hugi! De mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte miután adott két puszit.
- A biztonsági őr kis híján levetkőztetett. Majd utána jól összevesztem vele és ennyi. – mondtam mire kidülledtek a szemei, de nem csak neki, hanem a többi srácnak is. - Mármint nem úgy vetkőztetett le csak képletesen!- majd láttam, hogy megnyugszik.
- Szia Katy! – lépett hozzám Loui és kaptam tőle egy jó nagy ölelést meg 2 puszit is.
- Hello Tommo – köszöntem vissza neki.
- Ja várjunk, ti még nem ismeritek – nézett a többi fiúra Liam - Ő itt Kate, az unoka húgom- mutatott rám majd a fiúkra sorba – Zayn, Niall és Harry .
- Tudom- mondtam megszeppenve. Majd Zayn közebb lépett és megölelt és adott puszit is ( J)
- Üdv Angliában!- mondta, majd következett Niall ő is így tett és végül Harry is. Na, jó neki kicsit filmbe illő volt a bemutatkozása. A szél belekapott a hajába miközben levette a szemüvegét és aranyos mosollyal közelebb lépett hosszú ideig megölelt ( tényleg hosszú ideig, mert már kezdett kínos lenni) majd ő is adott puszit és belesúgta a fülembe „Nagyon szép vagy örülök, hogy megismerhetlek” de olyan halkan, hogy csak én hallottam.
Majd elindultunk a kocsi felé. Egyszer csak Niall termett mellettem és fél karral átkarolta a vállam majd elég Niall-ösen megkérdezte:
- Na és Kate tudsz főzni?
- Őő igen. –válaszoltam kicsit zavartam
- Ó tudtam, hogy mi jó barátok leszünk – és elkezdtünk szakadni a nevetéstől. A fiúk végig bombáztak a kérdéseikkel, mint például: milyen volt a repülés? milyen volt a kaja? (természetesen Niall-től) hol dolgozol? és ehhez kapcsolódó kérdéseket és azt is mondták, hogy milyen szép vagyok és nem csoda, hogy a biztonsági őr kikezdett velem. ( J ) Itt eléggé elpirultam és kezdtem zavarba jönni, hogy Zayn és Harry bombáztak a bókokkal. Igaz Liam közéjük ültetett így hát nem volt nehéz. Majd egyszer Harry elkezdett kacsingatni kicsit furán nézhettem rá, mert abba hagyta.
- Vegye, le az övét a miatt jelez be! – mondta az őr, én meg furán néztem rá majd megvontam a vállam. Kierőszakoltam a nadrágomból az övem majd a tálcára raktam. Éss … még mindig csipogott.
- Vegye le a mellényét, nagyok rajta a gombok! – ne ezen kicsit felhúztam magam és kiabálni kezdtem vele, hogy itt levetkőztet. De a vége az lett, hogy lecibáltam magamról a mellényt is. És láss csodát nem jelzett! Ó, na, végre! Egy újabb félóra felöltözési idő és 10 perc várakozás után a csomagokra Nandával kiindultunk és mikor kiértünk az ajtón megláttam kik jöttek értem. Az egész 1D ott volt mindannyian engem vártak, minden fiún sapka volt és napszemüveg és felénk néztek. Irtó menők voltak.
- Na szíja megjött értem Nancy néni- szólt hozzám Nanda és nagyon szomorú volt, hogy nem találkozunk. Bevallom én nem, de az mindegy, csak menni akartam Liamhez.
- Szia, nekem is nagyon fogsz hiányozni!- mondtam tetettet szomorúsággal és gyors ölelés és puszi után elment. Én meg megindultam Liam felé. Na, jó először diszkréten sétáltam majd gyorsan mentem, majd futottam és beleugrottam a nyakába.
- Úgy hiányoztál! – mondtam neki miközben az ölelésemtől majd’ meg fojtottam.
- Te is hiányoztál nekem hugi! De mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte miután adott két puszit.
- A biztonsági őr kis híján levetkőztetett. Majd utána jól összevesztem vele és ennyi. – mondtam mire kidülledtek a szemei, de nem csak neki, hanem a többi srácnak is. - Mármint nem úgy vetkőztetett le csak képletesen!- majd láttam, hogy megnyugszik.
- Szia Katy! – lépett hozzám Loui és kaptam tőle egy jó nagy ölelést meg 2 puszit is.
- Hello Tommo – köszöntem vissza neki.
- Ja várjunk, ti még nem ismeritek – nézett a többi fiúra Liam - Ő itt Kate, az unoka húgom- mutatott rám majd a fiúkra sorba – Zayn, Niall és Harry .
- Tudom- mondtam megszeppenve. Majd Zayn közebb lépett és megölelt és adott puszit is ( J)
- Üdv Angliában!- mondta, majd következett Niall ő is így tett és végül Harry is. Na, jó neki kicsit filmbe illő volt a bemutatkozása. A szél belekapott a hajába miközben levette a szemüvegét és aranyos mosollyal közelebb lépett hosszú ideig megölelt ( tényleg hosszú ideig, mert már kezdett kínos lenni) majd ő is adott puszit és belesúgta a fülembe „Nagyon szép vagy örülök, hogy megismerhetlek” de olyan halkan, hogy csak én hallottam.
Majd elindultunk a kocsi felé. Egyszer csak Niall termett mellettem és fél karral átkarolta a vállam majd elég Niall-ösen megkérdezte:
- Na és Kate tudsz főzni?
- Őő igen. –válaszoltam kicsit zavartam
- Ó tudtam, hogy mi jó barátok leszünk – és elkezdtünk szakadni a nevetéstől. A fiúk végig bombáztak a kérdéseikkel, mint például: milyen volt a repülés? milyen volt a kaja? (természetesen Niall-től) hol dolgozol? és ehhez kapcsolódó kérdéseket és azt is mondták, hogy milyen szép vagyok és nem csoda, hogy a biztonsági őr kikezdett velem. ( J ) Itt eléggé elpirultam és kezdtem zavarba jönni, hogy Zayn és Harry bombáztak a bókokkal. Igaz Liam közéjük ültetett így hát nem volt nehéz. Majd egyszer Harry elkezdett kacsingatni kicsit furán nézhettem rá, mert abba hagyta.
A reptértől a 1D házig a srácokkal összebarátkoztunk, tényleg
nagyon.
- Amúgy mikor születtél? – kérdezte Zayn, és Harry csillogó szemekkel nézett rám, gondolom azt várhatta, hogy valaki fiatalabb nála, de bebukott
- ’94. január 12. – mondtam erre Hazza arcáról lehervadt a mosoly
- Tényleg?! Én is január 12-dikei vagyok! Csak egy évvel előbb!! Szóval akkor te is most leszel 18?- de még mielőtt válaszolhattam volna Zayn elkapott és szorosan megölelt afféle „egy napon születtünk ez szuper „öleléssel.
- Aha- szabadítottam ki magam a karjai közül
- Buktad Harry még ő is idősebb nálad- Kiabált hátra Niall és Loui, ezt Harry két tockossal jutalmazta. Mi meg csak röhögtünk rajtuk. Egy kisebb családi verekedés után. A srácok azt mondták, hogy a Direction család része lettem (Ez nagyon jól esett). Megérkeztünk az újdonsült otthonunkhoz. Kipattantunk a kocsiból és Harry lovagiasan segített behozni a csomagjaimat. Majd benyitottunk a házba….
- Amúgy mikor születtél? – kérdezte Zayn, és Harry csillogó szemekkel nézett rám, gondolom azt várhatta, hogy valaki fiatalabb nála, de bebukott
- ’94. január 12. – mondtam erre Hazza arcáról lehervadt a mosoly
- Tényleg?! Én is január 12-dikei vagyok! Csak egy évvel előbb!! Szóval akkor te is most leszel 18?- de még mielőtt válaszolhattam volna Zayn elkapott és szorosan megölelt afféle „egy napon születtünk ez szuper „öleléssel.
- Aha- szabadítottam ki magam a karjai közül
- Buktad Harry még ő is idősebb nálad- Kiabált hátra Niall és Loui, ezt Harry két tockossal jutalmazta. Mi meg csak röhögtünk rajtuk. Egy kisebb családi verekedés után. A srácok azt mondták, hogy a Direction család része lettem (Ez nagyon jól esett). Megérkeztünk az újdonsült otthonunkhoz. Kipattantunk a kocsiból és Harry lovagiasan segített behozni a csomagjaimat. Majd benyitottunk a házba….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése