4.fejezet

A táncosok rémálma

 

-ÁÁÁÁÁ –üvöltöttem, amikor leérkeztem az emeletről, és kifeküdtem a lépcső alján- hogy lehetek ilyen BÉNA??  - mondtam idegesen és hallottam, hogy a srácok futnak, le az emeletről majd átugranak rajtam
- Héé, minden rendben? Nagyon fáj? –kérdezte Harry aggódva
- Hogy az a… segíts fel állni – nyújtottam Harrynek a kezem, aki kérdőn nézett rám
- Biztos? –majd csak bólintottam, mikor már épp lábra álltam volna rájöttem, hogy ez bizony nem fog menni.
- ÁÁ.. na, jó ez nem megy – ültem vissza a földre majd végig tapintottam a lábam.
- Valaki tud hozni nekem fáslit? –néztem körbe. Alapjáraton végül is tudtam mit kell tennem, 3-szor volt már eltörve és kificamodva a lábam és a dokim megtanított az ilyen dolgokra. Miután kaptam fáslit jó szorosan betekertem vele a lábam és újra megpróbáltam felállni, csak most 1 lábbal –szuper akkor most valaki vigyen kórházba – mondtam egyszerűen erre a fiúk hüledezve felkapták magukra a cipőt és elindultunk.
A kórházban kicsit furcsa volt, mert a dokim jött szembe velem, már meg sem lepődött.
- Hogy történt –nézett rám kérdőn
- Lépcső… - válaszoltam egyszerűen és halványan elmosolyodtam.
- Rendben akkor menj a rendelőmbe, már úgy is ismered a járást –legyintett a srácok meg furán néztek rá –Kate már visszatérő betegem, ismeri a járást itt –mondta a doki és elmosolyodott majd elindult a folyosón. Én meg beleültem egy tolókocsiba és gyorsan elindultam a fiúk meg követtek.
- Visszatérő beteg? Hányszor voltál te már itt? –kérdezte Zayn
- Háromszor volt eltörve a lábam meg pár kisebb balesett miatt –legyintettem és a rendelő fele vettem az irányt.
- Akkor azt is tudod milyen itt a kaja? –nézett rám Niall.
- A szendvicsek nem rosszak. De ha elmész én is kérek egy csirkés-rántotthúsosat! –mondtam neki.

Miután a doki megvizsgált megállapította, hogy a bokám kificamodott ezért legalább 2 hétig NINCS tánc! ( ÁÁ, pont, most amikor az x-faktor van ) És semmi futás meg hosszú séta és jó lenne, ha használnám a mankót végre ( ja, igen a mankó az, amit soha nem használok, mert utálom inkább tűröm a fájdalmat ), és még gyógytornára is kell járnom. Szuper. Majd kitolt a rendelőjéből és miközben én a tolókocsiban ültem beszélt a fiúkkal én meg duzzogtam.
-  Ne hagyjátok, hogy táncoljon meg fusson, és hogy megerőltesse a lábát! Legalább 2 hétig. És gyógytornára is kell járnia, tehát szeretném, ha elkísérnétek, nehogy ellógja –mondta szigorúan a fiúknak. Bár amennyire ő szigorú tud lenni, nagyon kedves doki és jó fej, már meg sem lepődik, ha itt lát.
- És most már hivatalosan is nyomorék vagyok 2 hétig, tehát el sem mozdulhattok mellőlem. És lehet kapni olyan pórázt, ami a kutyáknak is van, amivel csak 1 méterig tudok elkószálni –humorizáltam kicsit, amit a srácok és a doki is jó poénnak vett.
- Vigyázunk rá! –mondták, majd én felugrottam a tolókocsiból és épp indultam volna, de az orvos rosszallóan megingatta a fejét.
- Gyere a hátamra –mondta Harry én kérdőn néztem rá, de ő csak bólintott ezért felugrottam a hátára –Könnyű vagy
- Aha persze –forgattam a szemem és kapaszkodtam Harry-be, hogy le ne essek és közben meg néha sikítottam is, mert ugrált.

Haza érve beültünk a tévé elé, de eszembe jutott, hogy ma, ha törik a lábam, ha leesik én, akkor is bemegyek az x-faktorba. Így hát Zayn és Harry jöttek engem pesztrálni. Miután megérkeztünk a stúdióba (megint Harry vitt a hátán) leültettek egy székre és a versenyzők meg a táncosok szörnyülködve néztek. Én meg elmeséltem mindent nekik. Majd egyszer azt vettem észre, hogy Zayn és a legfiatalabb versenyző, Emily Sparks szemeznek egymással. Én meg gyorsan oda pattantam hozzá.
- Szia, Emily. Mi újság? –kérdeztem tőle kicsit hirtelen, lehet, hogy túl hirtelen, mert megijedt tőlem
- Szia Kate, semmi minden rendben. Hogy van a lábad? –kérdezte zavartan
- Jól, de az most nem érdekes. Bejön neked Zayn? –legyintettem majd rátértem a témára
- Hát, öö , ő helyes meg minden, de én még túl fiatal vagyok hozzá –mondta megszeppenve
- Á a kor csak egy szám, a lényeg az ami a szívedben van. Bemutassalak neki?
- Hát igen. Köszi –és elmosolyodott. Mi meg odaléptünk a fiúkhoz és a bemutatkozás után (Zayn és Emily lefagytak mikor kezet fogtak így kb. fél percig mozdulatlanul álltak egymás kezét fogva és szemeztek  :) ) elkezdődhetett a próba. Én ülve magyaráztam, mert a fiúk nem engedték, hogy felálljak, és mutogattam, számoltam, csapkodtam (Harry-t, amiért mindig visszarántott, amiért fel akartam állni), de végül eltelt és mehetünk haza. Mielőtt még elindultunk volna megbeszéltük Emilyvel, hogy holnap találkozunk egy kávézóban és szerencsére bele is egyezett.

Miután hazaértünk felhívtam anyut és elújságoltam a nagy hírt
- Szia anyu, kificamítottam a bokám –vágtam bele rögtön a közepébe, mondván hogy ne kerteljünk.
- Mit csináltál? Már megint kitörted a lábad? Nem megmondtam, hogy figyelj oda magadra! Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? Meg mondtam a srácoknak, hogy figyeljenek rád! Nagyon fájt? – hadarta nekem üvöltve én meg a telefonom kicsit eltartottam a fülemtől nehogy megsüketüljek. Szépen és lassan mindent elmondtam anyunak, és közöltem, hogy ez nem a fiúk hibája, hanem én vagyok béna. Majd ismét egy fejmosás jött arról, hogy szedjem végre össze magam és próbáljam meg nem összetörni magam, majd végül letettük a telefont.

Majd leugráltam a lépcsőn, mert a fiúk hívtak és beültem közéjük a kanapéra. Azt mondták, hogy szeretnének mondani valamit nekem. És miután elmondták én nagyon meglepődtem.
- Kate tudod, nagyon szeretünk téged, ezért arra a döntésre jutottunk…

Remélem tetszett ez a rész. Kérlek írj kommentet,hogy min változtassak és min ne! Köszi!