25. fejezet

Sziasztok!
Érzem, hogy ez a rész eléggé vérszegény lett. Sajnálom, de azért komizzatok és szavazzatok! ÚJ: A jobb oldalon látjátok a chatet, ide írhattok. Linkcsere van! Beírod a chat-be a blogod url címét és kiteszem az oldalra, és te is kiteszed a blogodba a címem. :)

Jó olvasást!
Kate xx

CSI 

 

- SOHA TÖBBÉ NEM ISZOM EGY NAPIG! –ordítottam, mire nevetni kezdtek. Kijöttem a fürdőből és most már tényleg jobban éreztem magamat, mint eddig.

- Hát te nagyon hülye vagy! –röhögött Niall.
- Van itthon csoki? –kérdőn pillantottam a fiúkra.
- Öhm, nem tudjuk. Nézd meg!
A konyha felé vettem az irányt és elkezdtem átnézni a polcokat csoki után kutatva.
- Megvan! – jöttem ki a szekrényből egy nagy halom csokival a kezemben.
- Azt mind meg fogod enni? – kerekedett el Niall szeme. – De akkor nekem nem marad! –torzult el a feje.
- Így jártál! – felfutottam az emeletre a csokikat az ágyra dobtam és a szekrényem aljából kiszedtem egy fincsi, édes pezsgőt. Bekapcsolta a tévémen valami mexikói szappanoperát és elkezdtem zabálni a csokikat és üvegből inni a pezsgőt.

Kb. fél óra múlva kopogást hallottam.
- Gyere! – Harry volt az. – Te inkább most ne…
- Ne már beszéljük meg! – ült le az ágyamra.
-  Jó beszélgessünk!
- Miért akarod tönkre tenni magadat? –bámult rám szomorúan.
- Nem teszem tönkre magamat!
- De hogy nem! Mennyit ittál tegnap?
- Az téged NE érdekeljen világos? És most légy szíves menj, ki majd este megbeszéljük, most szarul érzem magamat.
- Rendben, de este nem kereshetsz kifogásokat! Ezt meg fogjuk beszélni.

Elaludtam. Kb. 1 óra múlva ébredtem fel a telefonom csörgésére.
- Katyy! Hol a szentségbe vagy már? Már 10 perce el kellett volna kezdeni a fotózást! –sipákolt Eric a telefonba.
- Basszus elfelejtettem. Sietek Eric! – és már pattantam is ki az ágyból felkaptam egy melegítőt és futottam le a lépcsőn, és már tárcsáztam is a taxit. –Elmentem! Majd jövök!
- Hova mész?
- Fotózásra, de már el is késtem, úgyhogy sziasztok! – a gyors búcsúzkodás után bepattantam a taxiba, ami szerencsére nagyon gyorsan ideért.

A fotózást a Victoria’s Secret intézte, még pár hete felkértek arra, hogy készíthessenek pár képet rólam pár ruhájukban.

- Csodás voltál drágám! Leszámítva azt a félórás késést. Amúgy megjegyzem, elképesztően dögös az új frizud! – vigyorgott Eric és a fodrász.

- Köszönöm! De most már mennem kell, mert ma lesz az a CSI: A helyszínelők rész, amibe benne vagyok én is!
- Óh, persze drágám nézni fogom, ki nem hagynám!

* otthon*

Éppen belépetem az ajtón, amikor egy párna száguldott el a fejem fölött, sikítozást hallottam és röhögést. A srácok éppen Alan Carr műsorát nézték, aki éppen Rita Orát faggatta a szerelmi életéről.

- Srácok kapcsoljatok a CBS -re! Nemsokára lesz a CSI! –toltam arrébb Zaynt és leültem a kanapéra, majd a könyökömet a karfára tetten és rádöntöttem a kezemre a fejemet.
- Hozok popcornt! –pattant fel Niall és már futott is a konyha fele ahonnan egy perccel később már áradt a fincsi, meleg pattogatott kukorica illat. – Megjöttem! –ugrott vissza és a fele tál kukoricát az ölünkbe borította.
- Kösz Niall!
- Bocsi –pirult el teljesen az ír. Ekkor bemondták, hogy 5 perc múlva kezdődik a film.

-Ne kérlek, ne! Segítek neked, minden rendben lesz! –ment közelebb Horatio Caine a lányhoz, aki tetőről akart leugrani, így vetni véget az életének. Egy szörnyű gyilkosság miatt vádolják, amit még csak el sem követett. Nem akar börtönbe kerülni, de hát ki akarna? Horatio felajánlotta, hogy segít neki, de a lány nem bízik benne, már senkiben sem tud bízni. – Sophie, bízz bennem!

- Nem! Egyszerűen nem megy! Annyi minden történt velem, az elmúlt pár napban, hogy egyszerűen képtelen vagyok valakiben is megbízni! –sírt a lány és letekintett Miami egyik legmagasabb épületéről, látta a dugót, hallotta, ahogyan az autósok idegtépően dudálnak egymásra.
- Nem kell, hogy így legyen Sophie! – majd eldördült egy fegyver, valahonnan a távolból, a férfi a lány felé futott és a keze közé fogta a fejét. – Tarts ki! – mondogatta, a lánynak remegett a szája, a vér bugyogott mellkasából, nem bírta tovább. Lecsukta a szemeit és már egy jobb helyen volt, ott ahol senki sem zargatja, ahol együtt élhet a testvéreivel, a szüleivel, a szeretteivel..

-Áááá! Ezt szörnyű volt látni! Nekem most meg kell, hogy öleljelek Kate! – visítozott Louis és odahajolt hozzám és majd’ kiszorította belőlem a szuszt.

- Ez igazán megható volt!
- Ez szíven ütött!
- Azért furcsa végig nézni, még így harmadszorra is, hogy meghalok. – fulladoztam még mindig, hiszen Loui nem volt képes elengedni. –Louis, megfulladok!
- Bocsesz! –engedett el végre. Majd csörgött a telefonom.
- Haló? ... Ki? ....Aha…Persze…Most nem érek rá!..... Hogyne, persze visszahívlak! ... Mi? ... Ja, igen én is téged (?)
- Ki volt az?
- Emil.
- Az ki?
- Nem tudom! –mindannyian furán egymásra néztünk. –De szeret.. Na, jó ez még furábban hangzik. – és mindannyian elkezdtünk nevetni.