12.fejezet + Infó

Sziasztok!

Szeretnék ismét megkérni minden kedves olvasót, hogy komizzon! Mert így nem fogom tudni, hogy tetszik-e történet. Érdemes-e írni vagy befejezzem? És sajnálom, hogy csak most tudtam részt hozni, de mostanában nincs nagyon időm. Nekem ez a rész lapos lett, úgyhogy nekem nem is tetszik. De remélem, nektek tetszik. Kérlek, komizzatok!
Más, rengeteg képet nézegettem az új Kate Mrow -val kapcsolatban. A döntésem erre a lányra esett / Kristine Ullebø/. Nem tudom, hogy milyennek képzelitek Kate-et, de ezzel kapcsolatban is kérek segítséget. Komiba linkeljetek nekem képet, olyat amilyennek képzelitek őt! Köszönöm!

És akkor jöjjön az új rész:

 Valami, de mégis semmi

 

- Harry mit csinálsz? –kérdeztem tőle zavartan.
- Tudom, hogy te sem gondolod így. –majd még közelebb jött. Én is közelebb léptem hozzá és már csak egy hajszál kellett, hogy az ajkaink összeérjenek, ő már csukta le a szemét, mire elmosolyodtam.
- De pontosan így gondolom! –majd elléptem mellőle és a szobám fele vettem az irányt. De azért egyszer még megfordultam és Harold értetlen tekintetére szegeztem a szemem.
- Mi van? –tárta szét a karját meglepetten. Majd elmosolyodtam.
- Nem egyáltalán nem gondolom így! Téged nem lehet nem ne szeretni! –majd megindultam felé és a nyakába ugrottam miközben hosszú csókot leheltünk egymás ajkaira. Végre, ez a csók nem olyan volt, mint Adamnél ebben a csókban minden benne volt, amit érzünk egymás iránt. Majd elváltak egymástól az ajkaink és egymásnak értettük a homlokunkat. Harry elmosolyodott:
- Szeretlek! De nagyon! –én nem tudtam mit mondani helyette elmosolyodtam. Majd újra megcsókoltuk egymást. A keze a derekam fele vándorolt, az enyém pedig a nyakához. Majd a kezét lejjebb csúsztatta a combomig és felkapott, én meg beletúrtam a hajába. És elindultunk a szobám fele, igaz nem ment ez olyan könnyen párszor neki vágott a falnak, meg a komódoknak és a hátam egy kicsit sajgott is mire egyszer csak a kilincsnek ütődtem. Beléptünk a szobába és óvatosan ráhajoltunk az ágyra, majd elkezdte a nyakamat csókolgatni mire én felkuncogtam. Ekkor vettem egy nagy lendületet és megfordítottam az állást én voltam felül, ráültem a derekára majd a pólójára néztem.
- Szereted ezt a felsőt? –kérdeztem meg tőle. Először csak furán nézett
- Nem –majd megrázta a fejét. Én meg letéptem róla. –Ez tetszik! –mosolyodott el majd elkezdtem csókolgatni a nyakát. Majd megállt a fejem az övénél és egy puszit nyomtam a szájára.
- Na, megyek kaját csinálni! –pattantam fel róla. Neki meg kidülledtek a szemei.
- Ne már! Gyere vissza! –nyavalygott és felült az ágyon. Én meg visszafordultam az ajtóból és mit abban az üdítős reklámban hátrafordultam.
- Miért mégis mire számítottál? –majd elmosolyodtam és megindultam a konyha felé.
- Hát többre azt tuti! –röhögte el magát.
Miközben főztem megérkeztek a többiek is. Persze Harold kihasználva az alkalmat kijött a szobámból félmeztelenül (!) a szakadt pólójával a kezében.
- Tönkre tetted a kedvenc pólóm! –mondta szomorúan, de szemén láttam, hogy nagyon is nevet.
- Azt mondtad nem szereted! –húztam fel a szemöldököm. Eközben Zayn szeme kettőnk között ugrált majd egyszer csak elvigyorodott.
- Akkor most meg van a kémia?! –húzogatta a szemöldökét. Én kicsit furán néztem rá miközben Harry odajött és átkarolta a vállam a kezével.
- Hát ezek szerint! –hoztam össze a szemem majd elmosolyodtam. Mire a többiek elkezdtek üvöltve rohanni felénk (?).
- Ez az!! –és jó erősen megöleltek minket.

Este Harry-vel elmentünk sétálni a Times Square-re. Pár paparazzó persze lencsevégre is kapott minket, ahogyan kézen fogva sétálunk, de most nem érdekelt.

Reggel korán keltünk, mert ma utazunk tovább a turnékövetkező állomására Californi-ába. Gyorsan összepakoltunk és már indultunk is a reptérre. A rengeteg fotós megnehezítette a helyzetünket, de túléltük. Kaliforniában leszállva ismét szembe kerültem a legutáltabb ellenségemmel az átléptető kapuval. Átsétáltam rajta és persze csipogott.
- Ne is mondja! Tudom! –emeltem fel a kezem, hogy az őr meg ne szólaljon, mert tuti beverek neki egyet. Rutinosan levetkőztem és átsétáltam rajta és persze hogy csipogott.
- Mindent levettem, amitől bejelezhet, mégis mi baja van ennek a szarnak! – üvöltöttem a biztonsági őrre.
- Nyugodjon meg! Mehet! –intett a srácok felé.
- Köszönöm - fújtam ki a levegőt, majd odaléptem hozzájuk.
- Miért van az, hogy a beléptető kapuval semmi bajod, de a kiléptetővel meg igen? – húzta fel a szemöldökét Harry miközben megfogta a kezem.
-  Fogalmam sincs! – nevettem el magam, miközben a bal vállammal beleütköztem valakibe.