13. fejezet

A nagy lehetőség.

 

-  Fogalmam sincs! – nevettem el magam, miközben a bal vállammal beleütköztem valakibe. –Oh, elnézést! –néztem oldalra a bizonyos illetőre.
- Oh, szia Kate pont téged kerestelek! –örült meg nekem egy középkorú férfi, igaz nem tudtam őt hová tenni. – Scott Lautanen vagyok –nyújtotta a kezét, és amikor látta, hogy még mindig nem dereng újra megszólalt. – a CSI: Miami helyszínelők rendezője vagyok. –és itt minden megvilágosodott és elkaptam a kezét.
- Oh, jó napot! A kedvenc sorozatom! –vigyorogtam miközben rázogattam a rendező kezét.
- Képzeld hallottuk, hogy LA-be jössz és lenne számodra egy ajánlatunk! –igen, és itt lefagytam. –Kate, Kate! –legyezgette a kezét előttem, mire feleszméltem a bambulásból.
- Igen? –ráztam helyre magamat.
- Elvállalnál egy szerepet az egyik részben?
- Persze! Igen! –és éppen, hogy vissza tudtam fogni magam, hogy ne kezdjek el ugrálni.
- Rendben akkor holnap délben egy ebéd mellett megbeszéljük a dolgokat.  Ugye nem gond srácok, ha ellopom őt egy időre? –fordult a srácokhoz ők meg vadul csóválták a fejüket.
- Persze, melyik étteremben?
-  Hometown Buffet-ben rendben?
- Rendben, majd megkeresem, hogy hol van! –helyeseltem.
- Okés, akkor holnap délben! –intett Scott.
- Viszlát.
- Ja és Kate! Lehetne, hogy tegeződjünk? –mosolygott rám.
- Természetesen! Akkor, szia! –mosolyogtam vissza majd a srácok felé fordultam és ugrálni és visítozni kezdtem. – A CSI: Miami helyszínelőkben fogok helyszínelni! –majd itt leesett mit mondtam –vagyis szerepelni! –és ugráltam tovább.
- Nyugi, nyugi! –fogtak le a fiúk, mert kezdtem kicsit kínos lenni.
- Menjünk, már éhen halok! – hisztizett Niall.
- Felzabáltad a fél repülőt és még éhes vagy!? –csodálkozott Loui.
- Hé! Fejlődésben lévő szervezet vagyok, muszáj ennem! Különben a végén még elfogyok! –simogatta a hasát.
- Igen Nialler, biztosan el fogsz fogyni, úgyhogy siessünk nehogy eggyel kevesebben legyünk itt a végén! –veregetem meg a vállát és megindultunk a kocsi felé.

Megálltunk egy ház előtt, az egész egyszerűen bámulatosan szép volt és mikor beléptünk megláttunk a nappalit, azt hittük, hogy a külsőt nem lehet már felülmúlni,de ez gyönyörű volt! 

- Nem tudom, hogy Tom hogyan gondolta azt, hogy ezt a házat rátok meri bízni. Ez egyszerűen csodálatos. –esett le az álla Eleanornak.
- Mi az, hogy nem lehet ránk bízni egy házat? –kelt ki magából Zayn.
- Egyetértek vele! Nem bírtok semmire sem vigyázni! –helyeseltem és El pártját fogtam.
- Hé, te is itt fogsz lakni! Meg ti is, úgyhogy majd vigyáztok ránk! –ölelt át szorosan Harry.
- Naa, mit eszünk? –ordította el magát Niall.
 - Mondjuk pizzát? –dobta be az ötletet Emily és a mi kis hamimanónknak felcsillant a szeme.
- Rendben akkor rendeljünk! –nyúltam a telómért.
- Nem, és nem! Ezt egy férfinak kell elintéznie! –hősködött Lou és kiverte a kezemből a telefont.
- Igen, de mivel olyan itt nincs, ezért kénytelen vagyok én megtenni! –mosolyogtam és felvettem a földről a telefonom, körülbelül egy perc kellett, hogy eljusson a srácok agyáig, amit mondtam.
- Héé! –lövelltek felém szúrós tekinteteket az ellenkező neműek, de én addigra, már a fülemhez emeltem a telefont.

-Na ez jól esett! –terült el a kanapén Niall.
- Nem gondoltam volna, hogy elfogy tizenegy pizza! –akadtam ki teljesen. –Pedig egy ideje már veletek lakom..
- Nem bíztál a képességeimben? –ült fel Nialler, és felhúzta a szemöldökét.
- Én ilyet nem mondtam! –emeltem fel a két kezem, mint aki megadja magát.
- Szerencséd van! Vagy különben ne akard meg tudni mi lett volna.. –dőlt hátra a sejtelmes tekintetével.
- Csak, hogy tudd, nem félek tőled!
- Ó igazán pedig félhetnél!
- Miért megmutatod a nagy pocakodat! He? –adtam egy pacsit a hasára.
- Na, most betelt a pohár! –és leterített a földre és elkezdett csikizni.
- Ne! Niall! Nee! –üvöltöttem majd elkezdtem köhögni, mint aki fulladozik a levegőhiánytól. – Megfulladok! Hagyd abba!
- Niall tényleg hagyd még a végén ki csikized a lelkét is! –szólt rá aggodalmasan Harry.
- Na, jó.. –és felemelte a két kezét. Én megfordítottam a helyzetünkön és elkezdtem csikizni, amíg el nem kezdett üvöltözni.
- Kate hagyd abba! Hagyd abba! Bepisilek!! –és ezután a szó hallatán leugrottam róla, ő meg elszaladt a vécére. Odamentem a fiúkhoz a kanapéra és mindenkivel lepacsiztam. Majd leültem Harry mellé ő meg átkarolt és belepuszilt a hajamba.
- Ügyes voltál! –dicsért meg az ellen álhatatlan mosolyával.

Másnap délelőtt fehérneműben, a bőröndjeimben turkálva kerestem a megfelelő ruhadarabot, amiben mehetnék arra az ebédre. Amikor egyszer csak valaki megfogta hátulról a derekamat és maga felé fordított.
- Nagyon szexi vagy így. –csókolt meg Harold.
- Te is ebben a –majd végignéztem rajta és lecsekkoltam milyen ruhában van –bokszerben.
- Lenne egy ötletem arra, hogy most mit csináljunk. –mosolyodott el és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Harry reggel van! –mondtam neki mire ő felkapta a fejét.
- Miért ez napszak függő? –majd felkapott és az ágyhoz vitt majd végigcsókolgatta a hasamat és a nyakamat. Majd eszébe jutott valami.
- Kate te? Még? Hogy is mondjam? –kérdezgetett összevissza zavartan.
- Nem, nem vagyok szűz.
- Akkor jó –és folytatta, amit elkezdett majd egyszer csak megállt. – Tényleg?
- Igen, miért ez ennyire nagy cucc?
- Nem, csak nem gondoltam volna rólad. –majd elkezdte ismét csókolgatni a nyakam. – Kivel volt az első?
 - Harry! –szóltam rá idegesen.
- Na, jó nem kérdezgetlek. –folytatta, de ismét megállt valamiért. -  Van egy kis gond. A szobámban van a..
- Oh, istenem! –fordultam meg majd az éjjeli szekrényemhez nyúltam.
- Neked ilyen dolgaid vannak az éjjeli szekrényben?
- Miért neked nem? – mosolyodtam el és innentől a dolgok történtek a maguk módján…

- Basszus, Harry! Elaludtunk, el fogok késni! –pattantam ki az ágyból és a kikészített ruhám felé vettem az irányt majd gyorsan felöltöztem. 

- Mentem kívánjatok sok szerencsét! –üvöltöttem a többieknek és kiléptem az ajtón majd a taxi fele indultam.

*az étteremben*
 
- Tehát Kate tetszik az ötlet? Elvállalod? –kérdezte Scott és várta, hogy mit reagálok az ajánlatára.
- Persze nagyon jó! Remélem a nézőknek is tetszeni fog! – lelkesedtem be a gondolatra.
- Örülsz neki, hogy végre kipróbálhatod magadat a színészetben is?
- Igen nagyon.
- Na, akkor holnaptól kezdjük a forgatást. Egy baj van, hogy majd miamiba kell repülnöd. – nézett rám félően.
- Á nem gond majd lerendezem! Köszönöm az ajánlatot! –és adtam két puszit majd kiléptem az utcára és elkezdtem sétálni. Olyan régen sétáltam már, most jól esett kiszellőztetni a fejem és végig gondolni a dolgokat. Már egy kávézó előtt jártam, amikor valaki üvöltését hallottam a hátam mögött….