8.fejezet

A csók

 

- Ó, elnézést – néztem oldalra és egy gyönyörű szép barna szempárral találtam szembe magam.
- Semmi baj. Amúgy, szia – mosolyodott el az idegen – Adam vagyok, te meg biztosan Kate Mrow ugye?
- Ö, igen. Honnan tudod a nevemet? –mondtam zavartam miközben halványan elmosolyodtam.
- Ki nem tudná a nevedet? –mosolyodott el megint – Amúgy most jöttél Amerikába?
- Igen –bólintottam egyszerűen.
- Akkor, hogyha gondolod, megmutathatom a New York legjobb éttermét.. –célozgatott arra, hogy elhívna randizni.
- Persze megmutathatod –mosolyodtam el ismét
- Rendben, és melyik hotelben laktok? –én meg csak kinyitottam a szám és nem jött ki rajta szó, mert fogalmam sem volt és gyorsan a fiúkra néztem, akik minket néztek és vigyorogtak, kivétel egy embert, Harryt. Ő csak ált és idegesen ökölbe szorított kézzel bámult.
- Hol fogunk lakni? – kérdeztem tőlük ők meg egymásra néztek és megvonták a vállukat. – Az jó. –bólintottam és visszafordultam Adamhez. –Ha megadod, a számodat felhívlak és elmondom.
- Rendben –mosolygott majd megadta a számát és elváltunk egymástól.

A repülőtérről kifele a kocsiig Harry csak bambult maga elé a fiúk meg faggattak, hogy: „ez most randii?”, én meg csak azt mondogattam: „nem tudom, lehet, de nem biztos”. Majd oda értünk a kocsihoz. Liam komótosan bepattan a vezető ülésbe a jobb oldalra, de megdöbbent, mert az anyósülésen kötött ki. Mivel ez nem egy angol autó volt azért baloldalon volt a kormány.
- Én ezt nem tudom vezetni! –vinnyogott Liam –Ezen nem ott van a kormány és én nem tudok az út jobb oldalán menni!
- Miért, ugyan olyan csak a másik oldalon mész! –magyaráztam neki.
- Mindegy majd én vezetek – ült be előre a másik oldalra Harry kikapva Liam kezéből a kulcsot.

Az út kicsit döcögősen telt, mert Hazza egyfolytában a baloldalon akart menni és rá kellet szólni, de végül is egész ügyes volt. A gáz még az volt, hogy nem tudtuk hova is kell egyáltalán menni. De a rajongók segítettek, mivel ahogy mentünk az úton megláttuk a sikítozó lányokat így már tudtuk is hova kell menni. És volt még egy kis bibi hogy a kocsiból nem tudtunk kiszállni. Ezért le kellet kocsikázni a mély garázsba de a rajongók futottak utánunk. Majd amint pirosat kaptunk megálltak a kocsi mellett és dörömböltek az ablakon. Mi meg integettünk nekik. Majd miután már nem volt mit tenni kiszálltunk, vagyis inkább próbáltunk, mert elállták az utunkat és nem tudtuk még az ajtót sem kinyitni. Ezért mutogatnunk kellett, hogy menjenek arrébb. Miután sikerült kivergődnünk magunkat a kocsiból és kőkemény 1 perc várakozás után megelégeltem azt, hogy az arcomba sikítoznak és lihegnek és sírnak (?). Ezért olyan hangosan, ahogyan még soha elordítottam magam:
- Oké csöndbe marad, nem lökdösődik és beáll egy sorba! –erre mindenki felkapta a fejét és csönd lett, még a fiúk is felfigyeltek rám. És a fanok elkezdtek egy sorba rendeződni. –Na, erről beszéltem! -dicsértem meg magam és a karjaimat magam elé fontam. Készült egy csomó kép, aláírásra került pár poszter, elcsattant pár puszi és néhány ölelés.

A hotel nagyon gyönyörű volt. A lift átlátszó volt és a lépcsők márványból voltak. Azt nem tudom, hogy Tom (az új menedzser) hogy csinálta, de egy egész emeletet kibérelt, ami egy lakosztály volt . tehát mindenkinek volt saját szobája és közös nappalink volt meg konyhánk. Ez volt az én szobám:

Majd lehuppantunk a tv elé, de mivel nem volt benne semmi izgis ezért inkább előszedtük a laptopokat és twittereztünk.
@KateMrow: Végre itt New York-ban! Az Amerikai rajongók nagyon őrültek: D Ki jön a holnapi koncertre?

Vagy ezer tweetet kaptam vissza. Meg még rengetegen kérdezték, hogy mikor csinálok twitcam-ot mert kíváncsiak nagyon rám. Én meg megígértem, hogy holnap tartok egyet, úgyhogy készüljenek.

Hatkor bementem a szobámba és elkezdtem készülődni a „randimra” (mert ez ugye nem egy randi, legalábbis azt szerintem, csak egy baráti, ismerkedős találkozó, amin kicsípem magam és beszélgetünk. Na, jó ez tényleg egy randi! A fenébe!). Felvettem egy krémszínű ruhát, kisminkeltem magam:

És megcsináltam a hajam:

Háromnegyed hétkor kész is voltam és megálltam a tükör előtt:
- Nem Adammel kéne randiznom. Miért is csinálom ezt? Miért nem adom már meg magam? –suttogtam halkan a tükörbe nézve. Majd ki indultam a szobámból és bementem a nappaliba.

Harry szemszöge:

Néztük a srácokkal a tévét, miközben Kate készülődött a randiára. Végig kattogott az agyam, nekem kellene Kate-el randizni, mennem. De olyan bátortalan vagyok, hogy nem mertem elhívni. Pedig rengeteg alkalmam volt rá, és szerintem még célozgatott is. Amikor megkért, hogy vigyem el kozmetikushoz, gyógytornára amikor Lux-al játszott és hívott engem is, amikor első nap idejött és megölelt, amikor a repülőn ültünk és filmet néztünk. De én vak voltam, pedig nekem is nagyon tetszik, ahogyan mosolyog, az hogy milyen kedves és, hogy mennyire gondoskodó és jó fej.
Egyszer hallottam, hogy becsukódik az ajtaja és akkor hátra kaptuk a fejünket és megláttuk őt. Nagyon szép volt abban a ruhában, a haja is gyönyörű volt és mindene. Ahogyan sétált végig a folyosón egyszer megállt előttünk.
- Na, milyen? –kérdezte és közben széttárta a kezeit és elmosolyodott, akkor látszódtak a gyönyörű fehér fogai.
- Wow –Lou csak ennyit tudott mondani.
- Nagyon jól nézel ki –mondta Zayn és tátva maradt a szája.
- Ugye hozol nekem kaját? – dadogta Niall, gondoltuk, hogy valami ilyesmit fog mondani, mert hát ő Niall. A lány erre csak elnevette magát.
- Szép vagy hugi –mosolyodott el Liam, ahogyan nézte őt. Majd jött, amitől féltem, felém fordult és nagy barna szemével engem nézett.
- Ööö, jól áll ez a ruha – dadogtam, hogy lehetek ilyen hülye istenem, mást nem tudtam volna mondani? Kate egy kicsit furán nézett rám majd egy aprót bólintott. Miközben megcsörrent a telefonja.
- Mennem kell. Sziasztok! –integetett telefonnal a kezében, majd kiment az ajtón.

Egy örökké valóságnak tűnt, amíg megérkezett. Tudtam, hogy a srác úgyis le fogja smárolni, de végig azért drukkoltam, hogy Kate ne engedje neki.

Kate szemszöge:

Adam egy nagyon szép helyre vitt engem. A kaja is finom volt és sokat beszélgettünk. Nem feledkeztem meg persze az én kajamániás tesókámról, akinek hoztam elvitelre valami undorítóan húsos dolgot. (nem nem vagyok vega, imádom a húst, de ez azért már túlzás). Adam hazavitt a hotelbe és felkísért a szoba ajtajáig.
- Szia – köszöntem el tőle és épp nyomtam volna le a kilincset, de ő közelebb hajolt és megcsókolt…