17. fejezet

Hiányozni fogsz!

- Lesz pite? –csillant fel Niall szeme.
- Ezek szerint biztos. –néztem furán és megrántottam a vállamat. Majd elindultunk a konyha felé. Az étkező asztal tele volt kajával és persze a pitével (hmm, csokis nyami). –Ezt most dobtad össze, vagy rendelted?
- Szerinted? Ha rendeltem volna, nem lennék kaja szagú és nem lenne tele a mosogató koszos cuccokkal! –tárta szét a karjait. Mire közelebb hajoltam hozzá és úgymond „megszagoltam”.
- Jó tényleg. –adtam egy puszit az arcára és megöleltem. –Ügyes vagy! – borzoltam össze a haját.
- Ezért még kapsz! –lövellt felém gyilkos pillantásokat. Majd leültünk az asztalhoz és meg vacsiztunk.

Este korán mentem aludni, mivel már kora reggel a reptéren kell lennem és persze Harry is jött velem aludni, hogy beszélgessünk.
- Nagyon fogsz hiányozni! –mondta szomorúan.
- Te is nekem! De ez az egy hét gyorsan el fog telni, oké? –simítottam végig az arcát.
- Remélem. –hajolt közelebb és megcsókolt. –De ígérd meg, hogy kerülöd a floridai pasikat!
- Minek nekem floridai pasi, amikor a legjobb pasik LA-ben vannak. –ekkor elkerekedett a szeme és erősen agyalt valamin. – Igen, rád gondoltam! –mosolyodtam el és ekkor ő is megnyugodott, de ismét elkerekedett a szeme.
- Mi ez a többes szám?
- Szerinted? –mondtam unottan.
- Jah már értem. –és szoroson megölelt. –Ugye tudod, hogy nem szívesen engedlek el a nagyvilágba?
- Ugye tudod, hogy tudok vigyázni magamra?
- Jó csak nagyon féltelek, az álmom óta. Nem bírnám, ki ha tényleg megtörténne!
- De ki kell bírnod, mert tényleg meg fogok halni. –ekkor hirtelen elengedett és rám nézett.
- Mi?
- Mármint a tévébe.
- Ja, jó, már megijedtem… - majd ismét átkarolt.
- Figyi, megyünk aludni, mert szörnyen álmos vagyok és reggel korán kelek. –ásítottam egy jó nagyot.
- Szerinted mi nem kelünk korán? Biztos, hogy elkísérünk a reptérre!
- Reméltem is! Hogy a kedvenc pasiaim kivisznek a reptérre! Megharagudtam volna, ha nem. Na, jó éjt. –adtam egy puszit a szájára és ráfeküdtem a mellkasára.
- Neked is szívem, álmodj szépeket. –majd átkarolt és elaludtunk.

Reggel miután felöltöztem, leküzdöttem a lépcsőn a bőröndömet és megálltam a srácok előtt.

- Na, mehetünk? –mondtam kissé sietősen.
- Nem! Így biztosan nem engedünk el egyedül! –lepődött meg Liam rajtam.
- Miért nem?
- Mert írtóra DÖGÖS vagy! –jelentette ki Niall és a dögös szót persze kiemelte.
- Kösz! De nincs időm már átöltözni. Na, induljunk, mert lekésem a gépet! –toporzékoltam az ajtó előtt.
- Ennyire szabadulni akarsz tőlünk? – kérdezte szomorúan Zayn.
- Nem, de most már tényleg lekésem a gépet, ha nem indulunk.
* a reptéren*
- Vigyázz magadra hercegnő jó? –ölelt meg Niall, Zayn és Loui.
- Hercegnő? Mióta vagyok hercegnő? –értetlenkedtem.
- Amióta reggel megláttunk ebben a ruhában! –mondták kísértetiesen egyszerre.
- Jah, jó, oké. –majd Liamhez mentem. – Figyi, vigyázz rájuk jó? És különösképpen Harry-re, nehogy nekem depressziós lesz és elkezd vedelni!  
- Rendben, vigyázok rájuk! Hiányozni fogsz hugi! Bocsánat hercegnő. –nevette el magát és szorosan megölelt.
- Te is nekem! És nem vagyok hercegnő! –parancsoltam rá.
- Igenis felség! –hajlongott előttem.
- Te tiszta hülye vagy! –majd enyhén fejbe vertem. És Harryhez léptem.
- Vigyázz magadra kicsim, jó? –mondta szomorúan mire elmosolyogtam.
- Harold maci, vigyázok magamra, de akkor ígérd meg, hogy te is! – emeltem fel az állát.
- Rendben, nagyon fogsz hiányozni! –csókolt meg hosszan.
- Te is nekem! És ne legyél depressziós, és ne fojtsd káros szenvedélyekbe a bánatod! –figyelmeztettem és még egyszer megöleltem utoljára.
- Nem, dehogy!
- Na, elég már a búcsúzásból, mert mindjárt sírok! – nyávogott Louis.
- Jól van! –majd a lányokhoz is odamentem és megöleltem mindkettőjüket. –Vigyázzatok a srácokra!
- Rendicsek! És majd küldj képet! –vigyorgott Emily.
- Rendben!
- És el ne felejtsd szemügyre venni azért a floridai pasikat! –kacsintott El.
- De hogy felejtem! Ez lesz az első dolgom!
- Héé! –mondták egyszerre a srácok.
- Na sziasztok! –integettem és elindultam a kapu fele.
- Hé, kislány! Vigyázz a kiléptető kapukkal! –intett Zayn és átkarolta Emily-t.
- Rendben! Sziasztok! –majd befutottam a kapun.

Zayn szemszöge:
- Na, srácok menjünk haza! –fogtam meg Harry és Niall vállát.
- Már most hiányzik! –csorgott végig Hazza arcán egy könnycsepp.
- Hé, haver ne itasd az egereket, csak egy hét lesz! – szembesítette őt Liam.

Délután azt terveztem, hogy Emily-t elviszem vacsizni, azután pedig elmegyünk egy hotelbe. Nem nincs semmit hátsó szándékom! De ha megtörténik, akkor megtörténik. Emily gyönyörű volt a ruhájában. 

- Indulhatunk édesem? –kérdeztem tőle. –Wow, gyönyörű vagy!
- Köszönöm! –adott egy szájra puszit. – Mehetünk. –és kézen fogva elindultunk a kocsi felé.
Egy gyönyörű étterembe vittem őt és nagyon jó volt a kaja is. Majd felmentünk a hotelbe.
- Wow, ez a szoba gyönyörű! –ámult el a szobánkon.
- Aha, nekem is nagyon tetszik,de te mégjobban. –majd hátulról átkaroltam és megpusziltam a nyakát.
- Zayn..- kezdett be én meg elhúzódtam tőle.
- Sajnálom, tapintatlan vagyok. Tudom, hogy meg nem állsz készen erre. Sajnálom! –hajtottam le a fejem. Mire ő megfogta az államat és maga felé fordította.
- Zayn, én már szerintem készen állok! –mosolyodott el majd megcsókolt. Lassan az ágy fele mentünk és ledöntöttem őt.
- Ha bármi baj van, vagy ha nem jó valami, akkor szólj, oké?
- Persze, de minden rendben lesz! –majd ismét csókolózni kezdtünk és a dolgok már mentek a maguk módján…