19. fejezet

Úristen egy klón!

Meghoztam a következő részt! Bocsi a késésért, látom, hogy sokan szavaztatok és ezt köszönöm! Akkor mostantól újra indul és várom hogy szavazzatok <-----, komizzatok! Íme a rész remélem tetszik!
Puszi Kate xx

- Ez meg mégis mi? –bontakoztam ki Hazza karjai közül és a tévére meredtem. Nem hittem a szememnek. Egy videó volt ahol egy lány, aki történetesen is pont úgy nézett ki, mint ÉN. Egy sráccal táncol Londonban, egy diszkóban, láthatólag kevésbé sem szomjas állapotban és még hozzá, persze csókolóznak is. A videót látva ledöbbentem. Most mi van? Elraboltak az ufók és kitettek UK-ben, hogy bulizzak egyet? Na, jó, ez elég fura.
-  Oké, ez micsoda? –törte meg a csendet Niall.
- Kate mit csináltál? –kérdezte Loui, én meg csak meredve bámultam még mindig a tévére Harry-vel együtt.
- Semmit. –nyögtem ki.
- De mégis csak történt valami! Látszik a videón! –mutatott a TV fele Zayn. Sóhajtottam egyet.
- Szerintetek, hogy kerültem tegnap este Angliába, amikor ma itt vagyok? –fordultam feléjük.
- Valahogy ezt nem tudom elhinni neked. –morogta Hazza. Majd magam elé bámultam és gondolkoztam, amikor is eszembe jutott. Majd hirtelen Liam fele kaptam a fejem, ő is nézett. Ő, már rájött a dologra és egy aprót bólintott.
- Elmondjuk nekik? –kérdezte félve.
- Mit? –kérdezte hirtelen Loui.
- Mikor megyünk haza? –földet pásztázva tettem fel a kérdést.
- Holnap délben indul a gép. –válaszolta szorongva Liam.
- Akkor nem! –majd megfordultam és a szobámba mentem a maradék cuccomat összepakolni.

Harry szemszöge:
- Mi van? Miért nem lehet elmondani? –idegeskedtem. Nem tudtam elhinni azt, amit láttam. És Kate még meg sem próbálta magyarázni.
- Majd megtudod, ha eljön az ideje. –mondta Daddy Direction.
- Mi van? Most nem azt akarom tudni, hogy örökbe fogadtak- e! Hanem azt hogy mégis mi ez az egész! –keltem ki magamból.
- Nyugi! –emelte fel a hangját Liam, ilyen nem ritkán hallunk tőle. –Minden rendben lesz! De most menjünk pakolni. Majd elindultunk a szobánkba pakolni, már nagyon kíváncsi vagyok mi ez az egész.

Kate szemszöge:
Éppen a pakolás kellős közepén tartottam, amikor megcsörrent a telefonom. Nanda hívott, és most valamiért különösképpen örültem neki.

- Na halee! –köszöntem neki.
- Szia csajszi! –szólt bele a telefonba. – Mizu veled?
- Á, semmi különös.
- A hírek nem erről árulkodnak!
- Te is láttad?
- Az egész világ szívem! De mégis miért nem szóltál, hogy hazajössz?
- Mert nem voltam otthon!
- Akkor meg az a videó miről árulkodik?
- Valakiről, aki keresztbe akar tenni nekem.
- Ne! –majd rájött, hogy kiről beszélek. –Szerinted Ő volt?
- Ki más lehetett volna?
- Mondjuk, igazad van… De miért tenné ezt veled?
- Mert utál és egy seggfej.
- Aha, lehet ez is közrejátszik. –nevette el magát. –A srácoknak elmondtad már?
- Nem előbb vele kell ezt megbeszélnem.
- Igen, legalább tudd, hogy miért tette. Mikor jöttök haza?
- Holnap délben indul a gép.
- Jó akkor majd hívj, ha valami van. Oké?
- Persze! Na szióó. Puszi! És további jó éjszakát!
- Köszi, meglesz neked is! Szia!
Majd letettük a telefont. Én meg fojtathattam a pakolást.

Másnap délelőtt 11-kor indult a gépünk. Én direkt Liammel ültem távol a fiúktól, ahol mindent meg tudtunk beszélni. Mikor leszálltunk a gépről haza mentünk és én felvonultam a szobámba. A többiek úgysem beszélnek velem, így hát inkább feljöttem.
* másnap reggel 10 óra, csöngetnek*
A nappaliban ültünk, amikor csöngettek. Hirtelen levert a víz, mert tudtam, vagy legalábbis sejtettem ki jött.
- Majd én kinyitom!- pattantam fel és az ajtóhoz rohantam. És kinyitottam.
- Szíja Hugi! Hát meg sem ölelsz? – mondta gúnyosan, miközben széttárta a karjait.
- Nem vagyok a húgod! –ingattam a fejem és összehúztam a szemöldököm.
- Akkor szíja nővérkém! Se puszi, se dögölj meg? – mondta ismét gúnyosan.
- Ha választani kell, inkább a második! –válaszoltam én is gúnyosan. Majd visszavett a „kedvességéből”.
- Én is szeretlek! – majd félre lökött az ajtóból és bejött a házba.
- Persze nyugodtam gyere be! –mormogtam.
- Mondtál valamit? –fordult hátra.
- Nem!
- Elég ratyi ez a ház. Hogy tudsz te ebben élni? –becsmérelte az otthonunkat.
- Mi van? Mert te annyira fényűző helyen laksz, he? Éppen melyik pasidnál? Amelyik egy akkora házban lakik, mint egy íróasztal, vagy amelyiknek még háza sincsen? Óh, vagy az, amelyik egy kórházban lakik, és ahova te is beköltöztél egy ideig, mert a srác elfelejtette mondani, hogy AIDS-es?
- Az csak egyszer történt meg!
- Ja, de kitudja, mikor fordul elő még egyszer!
Majd a nappali ajtóhoz lépett és én hülye meg követtem őt.
- Úristen egy KLÓN!! –és ekkor a srácok megpillantottak engem és az ikertestvérem, a gáz az, hogy ennek Lou hangot is adott.