22. fejezet

Palacsintasütés vagy mégsem...

 

Majd befordultam a sarkon és egy fekete limo állt meg mellettem. A hátsó ülésről kipattant az én kedves, egyetlen, drága, kicsit homár stylistom akit én annyira szeretek.
- Katy, drágám te meg hogy kerülsz ide? Amikor ennyi csúnya paparazzi mászkál ezeken az utcákon arra várva, hogy valami hírességet elkapjanak, és idióta kérdéssekkel bombázzak őt! Hogy mertek ebben az ínséges időben magadra hagyni a fiúk?! –beszélt az amúgy is furán vékony lányos hangján és még hozzá legyezte is megát a kezével, mint valami cicababa. De hát olyan jó fej nem akarom őt megbántani.
- Jól van Erik nyugi. Kicsit túlpörögtél. Minden rendben?
- Nem! Nem találom azt a kasmír sálat, amit a fotózáson rád kellene adnom! Várjunk csak –állt meg egy percre- neked nem az én fotózásomon kellene lenned?! –elkezdett sipákolni.
- Azt nem holnapra beszéltük meg? –ráncoltam össze a szemöldököm.
- Ja, de tényleg. De kis butus vagyok! –kapott a fejéhez-, oh, szívem, miért áll ilyen furán a sálad? Gyere hadd igazítsam meg!
- Óh, nem muszáj! Jó ez így nekem!
- WÁ, mi ez a piros izé?! Gyorsan tedd, vissza nehogy meglátszódjon! Ki tette ezt vele édesem? Ki volt az az elmebeteg vámpírlelkű?!
- Istenem Erik te bolond vagy, nincs semmilyen elmebeteg ember az életemben, főleg nem olyan, aki vámpírlelkű!
- Na, mindegy cicám nekem sietnem kell, el kell mennem a tisztítóba ruhádért. Martha volt olyan ügyes, hogy leöntse. Pedig az egy eredeti Roberto Cavalli volt... Puszika szívecském! – és már ült is be a limoba és ment tovább.

*a boltban*

- Úristen te Kate Mrow vagy?! –jött oda két lány, akiknek fülig ért a szájuk. – Imádunk téged, készíthetünk egy fényképet veled?
- Persze, gyertek. –álltam be a két csaj közé és vadul vigyorogtunk.
- Köszönjük szépen!
- Nincs mit, sziasztok!

*otthon*

- Megjöttem!  - kiáltottam el magamat, amikor beléptem az ajtón.
- Hoztad a cuccokat a palacsintámhoz? –nézett rám Niall csillogó szemekkel.
- Igen hoztam! Segítesz megcsinálni?
- Á most nincs időm! De te megcsinálhatod, és majd lemeózzuk!
- Aha, szóval nem segítesz…. Fontosabb a Harcoló kacsák  legújabb része, mint hogy a barátodnak segíts?! – hirtelen megjelent a bűntudat az arcán, úgyhogy elmosolyodtam- Menj, majd én megcsinálom!
- Köszi Kate imádlak! – adott az arcomra egy puszit.
- Hé, Niall hol van Harry?
- Azt hiszem fönt biztos elaludt. –legyintett.
Majd nekiálltam palacsinta tésztát keverni. Mindent összekevertem már csak ki kellett sütni, de ahogyan régen a nagymamám csinálta, pihentettem egy kicsit ameddig összepakoltam. A pakolás után a nappali felé indultam, mert egy furcsa hír ütötte meg a fülemet. A srácok mind idegesen a TV-t bámulták, én pedig megtámaszkodtam a konyhaajtóban.
„ Kate Mrow és Harry Styles még csak a minap jöttek újra össze, de már újabb konfliktusuk lehetett. Hiszen Harryt, azt előbb látták egy nagyon csinos lánnyal és néhány Whisky kíséretével, a srác kedvenc bárjában. A képeken az is látszik, hogy a pár nagyon jól érzi magát és minden korty után megcsókolják egymást. A szemtanúk egy hotelbe látták bemenni őket pár perccel ezelőtt. Vajon mi lesz a sztárvilág egyik álompárjával? Kate és Harry között örökre vége szerelemnek? Ez még csak a jövő zenéje, nemsokára érkezünk a további részletekkel. „           
- Ez a gyerek egy idióta! –kelt ki magából Louis.
- Nem veszi észre magát, hogy ezzel az egész életét tönkre teszi? –Liam.
- Beleértve Kate-ét is.... –Zayn.
- Azt javaslom, hogy haza nem ér Kate-et ne engedjük a TV, telefon, Net és Rádió közelébe.
- Most már késő… - mosolyogtam gúnyosan, nem akartam sírni. Erős vagy Kate, erős vagy!
- Nézd, mi úgy sajnáljuk. Biztos van rá valami magyarázata!
- Nem érdekel…
- Oh, gyere ide! – álltak fel és mindannyian megöleltek. – Minden rendben lesz.
- Így is van elég bajom, és most még ez is. Idióta.. – indultam fel a szobámba.

Liam szemszöge:
- Milyen gondokról beszél Liam? – nézett rám idegesen és kérdőn Zayn.
- Holnap lesz 3 éve, hogy Kate bátyja meghalt… - mondtam ki halkan.
- Tessék?
- Kate-nek van bátyja?
- Volt. Autóbalesetben halt meg. Nagyon szerette őt. Anyuék, és a szülei szerint emiatt ragaszkodik annyira hozzám. Akkoriban és előtte is mindig én voltam vele. Azóta pedig különösképpen… Ezért nem szeret autóval utazni, ha teheti, mindig gyalog megy. Van jogsija, de nem szeret vezetni, fél, hogy vele is megtörténik ez az egész.  A halotti évfordulóján mindig nagyon ki van borulva. Utálja ezeket a napokat. A holnap is ugye ilyen lesz, ilyenkor alig lehet hozzászólni. Ráadásul még ez a hülyegyerek is rátett ez lapáttal. –meséltem nekik.
- Most szerintetek mit csinálhat? – bámult fel az emeletre Loui.
- Biztos sír… szerinted mit csinálna? – Niall.
- Kate sírni? Na, azt azért nem, erős lány nem szokott sírni az évfordulós napokon kívül.
- Mondjuk, igazad van…
 Nyílt az ajtó Hazza lépett be rajta, a nyakkendője a hátán volt, az ingje gyűrött volt és áradt belőle a pia szag.
- Na mizu skacok?!