23. fejezet

Második esély...megtagadva.

- Na mizu skacok?
- Ember normális vagy? Ugye tudod, hogy most cseszted el végérvényesen az életed! –tért rögtön a lényegre Loui .
- Miért mert szórakoztam egy kicsit? –flegmázott miközben az állatok párzásához hasonló alakzatot hajtott végre a csípőjével. –Felcsíptem egy pipit, na és?
- Ugye tudod, hogy most békültetek ki és máris megcsaltad! –jelentette ki Niall és elkerekedtek ittas barátunk zöld szemei.
- Bazdmeg tényleg! Olyan hülye vagyok! –kapott a fejéhez.
- Ne várd, hogy ezt megtagadjuk…
- Felmegyek hozzá.
- Nem hinném, hogy akar látni. –nem nagyon érdekelte, hogy mit mondunk. Csak futott előre a lépcsőn.

Kate szemszöge:

Éppen a tévét néztem és ropit ettem, amikor valaki kopogtatott, volt egy tippem, hogy ki volt az, de meg sem várta, amíg behívom, máris belépett az ajtón. Úgy nézett ki, mint egy lelenc. Csapzott volt és pia szagú.
- Figyelj, megmagyarázom! –emelte fel a kezét mentegetőzve.
- Hülye vagy és egy igazi nagy paraszt! –mosolyogtam rá.
- Meg tudsz bocsájtani? –nézett rám a giga nagy zöld szemeivel. Még jobban kezdtem mosolyogni.
- Tudod egy igazi seggfej vagy..
- Felfogtam…
- Tudod, vannak ezek a második esély dolgok. Vili ugye? Na tehát, én nem vagyok az a lány, aki ezt sűrűn osztogatja. Csak annak, aki megérdemli. Tudod sokszor volt már barátom. Megjegyzem kicsit több mint a normális, de ők sosem tettek velem ilyet. Na, jó egyszer, de akkor a gyerek velem csalta meg a csaját, úgyhogy az más. Szóval nálam ezt nem olyan könnyű kiérdemelni. És a második esélyt te most… –elkezdett csillogni a szeme- NEM kapod meg! Mert egy idióta szemét köcsög, vagy aki nem törődik senkivel sem csak magával. Amúgy emlékszel mit mondtam akkor, amikor összejöttünk?
- Igen. –biccentette le a fejét.
- „ Én nem akarok összetörni, amikor egy másik lánnyal meglátlak csókolózni”. És ezt az óta megjegyeztem és nem is törtem össze, mert számítottam rá, hogy egyszer majd ez lesz. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar be fog következni. Rekorder vagy cicám. –húztam gúnyos mosolyra a szám. –Viszont nem vagyok és nem is akarok egyik ex-emmel sem rossz kapcsolatba lenni, úgyhogy szeretném, ha barátok maradnánk.  
- Kérlek –közelebb jött- kérlek- még közelebb – adj még egy utolsó esélyt! –és könnybe lábadtak a szeme.
- Megmondtam, hogy nincs és különben is büdös, vagy úgyhogy menj, innen kérlek! – majd visszaugrottam az ágyba.

*másnap*

Liam szemszöge:

- Hé, minden rendben? –léptem be Kate szobájában.
- Nincs és ezt te is tudod…
- Elmondtam a többieknek is.
- Szuper! Úgy hiányzik és azok a napok mindig nehezek, legszívesebben átaludnád őket.
- Tudom, de most magadra hagylak oké? Hogy tudj gondolkodni.
- Köszönöm. –mosolygott és visszafeküdt az ágyába. Lementem a többi sráchoz, vagyis Harry kivételével mindenki ott volt ő kivan a tegnapi nap miatt csak sír egyfolytában. Sohasem láttam még ilyennek.

Körülbelül 10 perc múlva, amikor bele voltunk merülve a legújabb Harcoló kacsák részbe. Éppen a kacsa kung-fuzott a teknőssel, amikor valaki lebaktatott az emeletről. Azt hittük, hogy Harry végre kijött az ágyból, de nem Kate volt az egy bazi nagy sporttáskát húzott maga után.
- Hová mész? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel Niall.
- Squash-olni! –felelte mosolyogva.
- Mi van? Vakolni?! –Louis.
- Hülye! Na, majd jövök, a közeli edzőteremben leszek! –és kiment az ajtón.
- Majd egy óra múlva ránézünk!

*egy óra múlva az edzőteremben*
- Szerintetek hol lehet?
- Mivel onnan jön ez a nagyon hangos zene, gondolom, hogy ott van. –mutatott Niall a terem másik végébe.
- Gyertek. –éppen valami nagyon kemény rock zene ment, amikor nyögéseket hallottunk. Kate volt az, aki elképesztő erővel és sebességgel püföl egy boxzsákot. Egyszer lehajolt mivel szerintünk nem kapott levegőt, de egy pillanatban felegyenesedett és egy rettentően nagyot belevert a zsákba, ami hátrébb ment, de még nagyobb erővel csapódott vissza egyenesen Kate-nek aki hirtelen csapódott le a földre háttal.  Megijedtünk. De egyszer fogta magát felemelte a térdeit, a kezét a fejére tette és elüvöltötte magát.
- SZEMÉTLÁDA!
Zayn odaszaladt hozzá és mi követtük leült mellé és Kate rögtön a nyakába borult és megölelte.
- Nyugi minden rendben van. Shhh – csitítgatta őt és a fejét simogatta. Majd meglátott engem és nekem ugrott olyan erősen szorította a nyakamat, hogy alig bírtam levegőt venni.
- Nagyon hiányzik! El sem tudod hinni mennyire! – súgta nekem és még jobban zokogni kezdett.
- Gyere menjünk haza! –húztam fel.
- Nem! Tom hívott elmegyek hozzá, most már megnyugodtam. Köszönöm srácok. Nagyon szeretlek titeket. –és teletabbis nagyölelésbe kezdtünk.
- Sajnáljuk azt, hogy Harry így elcseszte.
- Nem érdekes, nem haragszom már rá. De ez nem azt jelenti, hogy újra… tudjátok. Azt most nem.

*Tom irodájában*

Kate szemszöge:

-Szia Tom. Mi a helyzet? –mosolyogtam.
- Ülj le! –mutatott a szék felé.
- Oké! –engedelmeskedtem.
- Most, hogy szakítottatok Harry-vel, arra a döntésre jutottam…