14.fejezet

Sziasztok
Sajnálom, hogy eddig nem hoztam új részt, sajnos nem volt rá időm. Most, mivel kezdődik a suli talán csak hétvégenként fogok részt hozni. Továbbra is várom a komikat. Folytattam a keresést az új Kate Mrow-val kapcsolatban és találtam egy másik lányt is aki szerintem nagyon szép :). Kérlek írjatok majd le, hogy ti mit gondoltok róla:

*képzeljetek rá barna hajat valahogyan :) *
És akkor itt az új rész remélem tetszik: :D

Váratlan fordulat.

Már egy kávézó előtt jártam, amikor valaki üvöltését hallottam a hátam mögött:
- Kate Mrow! Fordulj meg! Hallod? Fordulj meg! –üvöltötte egy lány mire én félve hátrafordultam. –Na, végre! –majd elővett a táskájából egy fegyvert (?). Mi van, ennél miért van fegyver?
- Hé, hé! Nehogy olyat csinálsz, amit még megbánsz! –emeltem fel magam elé a két kezem. –Kérlek ne!
- Elvetted őt tőlem!
- Kit én nem akartam, ígérem, visszaadom! Légy szíves ne fogd rám azt a fegyvert! –hátráltam.
- Tudod te azt! Elvetted tőlem a legfontosabbat! Amiért érdemes volt élnem! –ordított a lány miközben rám fogta a fegyvert.
- Nem fogalmam sincs, de nagyon sajnálom!
- Mi az, hogy fogalmad sincs? He? Hát Harry-t, Harry Styles-t! Ő jelentett nekem mindent, de te elvetted, mert nem volt elég az, amid már van! –üvöltötte sírva a lány- Ezért meg kell halnod! –majd elsütötte a fegyvert. A hasamon talált el. Éreztem, ahogyan a golyó átfúródik a hasfalamon és megáll bennem.
- Ááá, Úristen! –üvöltöttem fel, rettenetesen fájt. El sem hittem, hogy megtette. Majd gonoszul elkezdett mosolyogni. A telefonom után nyúltam a zsebemben, mentőt kellett hívnom vagy meghalok. –Jó napot! Kate Mrow vagyok, meglőttek és rettenetesen fáj és vérzik. A Starbuks nevű kávézó előtt! Gondolja, hogy meg tudok mozdulni?! –válaszoltam a diszpécser kérdéseire. Majd elemeltem a kezemet a sebről. A ruhámon már hatalmas vérfolt keletkezett és az alkaromon fojt végig a vér. Gyorsan visszanyomtam a kezemet és jó erősen szorítottam majd fel kellett hívnom még egy embert.
- Harry! –üvöltöttem sírva a telefonba. Már alig bírtam beszélni, éreztem, ahogyan az erő kimegy belőlem.
- Hé, minden rendben? –kérdezte aggodalmasan.
- Nincs, gyertek a Starbuks elé nagyon gyorsan!
- Rendben indulunk. De mi történt? – hallottam a lépcső dörömbölését, és a kocsi kulcs csörgését.
- Harry figyelj! Én nagyon-nagyon szeretlek téged, és a többieket is jó? –majd hallottam a távolból a mentő hangját és alig tudtam lábamon maradni.
- Én is nagyon szeretlek! Meg a többiek is, de mi történt?! –indította be a motort és a hangja még aggodalmasabb lett.
- Kate Mrow mikor halsz már meg! –üvöltött a lány rám, aki még mindig velem szembe állt úgy 8 méterre kezében a fegyverrel.
- Mi, mi az, hogy mikor halsz meg?! –ordított Hazza a telefonba.
- Most. –nyögtem ki majd a lábamból kiment az erő és összecsuklottam és elsötétült előttem minden.

Harry szemszöge:

-Kate! Kate! –üvöltöttem a telefonba, mert fogalmam sem volt, hogy mi történik.
- Hé, mi az? –fordult felém az anyósülésről Liam, az aggódó tekintetével.
- Nem tudom, fogalmam sincs! –és rátapostam a gázra.

Mivel a kávézó utcája le volt zárva ezért kénytelenek voltunk a sarkon megállni majd onnan futni kezdtünk. Az épület előtt egy mentő állt, körülötte meg rendőrök és éppen egy lányt ültettek be a kocsiba, aki amint meglátott minket ellökte a rendőrt és felénk futott megbilincselt kézzel majd megállt előttem és hisztérikusan rákezdett:
- Csak érted tettem szerelmem! Csak érted! –majd meg akart, szerintem csókolni, de én értetlenül meredtem rá és hátrálni kezdtem. Majd megláttam a járdán fekvő Kate-et és odarohantunk hozzá. Éppen két mentős élesztette újra. Lefagytunk. Ahogyan ott feküdt, a ruháján egy hatalmas nagy vérfolt volt, gyönyörű szép haja pedig a poros betonon terült szét.
- Mi történt? –kérdeztem halkan, majd egy könnycsepp csordult le az arcomon, senki sem figyelt rám. –Mi történt! –üvöltöttem el magam majd lerogytam a földre és zokogni kezdtem. Egy rendőr nő kapart fel a földről.
- Nyugodj meg jó? Minden rendben lesz. –nyugtatgatott, miközben veregette a hátam. –Rendbe fog jönni.
- Meghalt? –kérdeztem lehajtott fejjel.
- Nem a mentősöknek sikerült újra élesztenie. –hatalmas kő esett le a szívemről ezek szerint még van remény.

-Hogy van? –pattantunk oda a dokihoz aki Kate szobájából jött ki a kórházban.
- Sajnálom fiúk, a golyó olyan mélyre hatolt, hogy elérte a gerincet és megsebesítette a gerincvelőt. Ha fel is épül, nagyon minimális az esélye annak, hogy járni tudjon. –majd mindannyian elképedtünk, ha felépül, hogy mondjuk el neki, hogy nem táncolhat?
- Bemehetünk hozzá? –kérdezte a dokitól Zayn.
- Persze, de kicsi az esélye annak, hogy felébred.
Majd bementünk hozzá én a bal oldalára ültem és megfogtam a kezét. Liam a jobboldalára ült és meredten bámult rá. Nagyon megviselték a dolgok, a kávézó óta nem hallottuk beszélni, csak bambult maga elé. A srácok az ágyával szemben ültek le. Amikor Liam végre megszólalt:
- A szülei meg fognak ölni. Nem vigyáztam rá, pedig megígértem. Mindenről én tehetek. –suttogta majd elcsuklott a hangja.
- Ne hibáztasd magadat, nem te tehetsz róla. És nem is mi. Az a beteg rajongó tehet róla. –nyugtatta őt Lou. Majd Kate egyszer csak felijedt.
- Hol –hol vagyok? –nyöszörögte, mire Liam odahajolt hozzá.
- Kórházban vagy hugi. –mosolyodott el halványan.
- Miért vagyok kórházban?
- Majd később elmondjuk jó?
- Lekésem az x-faktort fel kell kelnem! –majd megpróbált felülni, de visszanyomtuk.
- Kate most nem kellhetsz fel. –simítottam meg a kezét.
- Mi van? Miért nem? – majd újra megpróbálkozott a felüléssel.
- Mert szívem most pihenned kell jó? –nyugtattam őt.
- De én nem akarok pihenni! –majd hasizomból felhúzta magát és felüvöltött. –Áúú, mi a franc?! –majd a takaró alá nyúlt oda ahol van a sebe.
- Ezért nem ülhetsz fel. –szólalt meg Zayn. Mire a lány kihúzta a takaró alól a kezét.
- Mi? –nézett a véres (?) kezeire.
- Basszus, Niall hívd az orvost! –szóltam rá a srácra, aki már fel is pattant.
- Mi, miért véres a kezem? Mi történt? –üvöltött meg mindig a kezeit nézve.
- Nyugodj meg jó minden rendben lesz! –csitítgattam.
- Ne hagyjál már! Mi a szarért vérzem!? –üvöltötte el ismét magát majd a szívéhez nyúl és hirtelen oldalra dőlt a feje.
- Kate! Kate! –szólítgatta őt Liam kétségbe esetten, amikor meghallottuk a sípoló hangot. –Ne, ne ne! – bámultunk rá a gépre, ami egyenletesen sípolt.
- Kérem, menjenek, ki de nagyon gyorsan! –jött be az orvos, két nővérrel. Kimentünk és az ablakon keresztül néztük, hogy mi fog történni. Az orvos és a nővérek elkezdték őt ismét újraéleszteni, amikor egyszer Kate oldalra döntötte a fejét és nyitva volt a szeme, a szája olyan volt mintha halványan mosolyogna….